Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

vázlatos vonásban iskolánk növendékei elé tártan mutassuk meg a derék ember alakját, amilyennek minden magyar ifjút látni szeretnénk, aki a magyar iskolából az élet küzdőterére kerül. Ügybuzgó egyéniségének szép jellemvonása volt az intézet iránt való hálás kegyelete is. Boldog volt, hacsak be is nézhetett az iskola falai közé. Az ünnepélyek nála nélkül le nem zajlottak — csak idetért lelke, amikor elfáradt, meg az Űr hajlékába. S mintha mindannyiszor többletet vitt volna magával, ahányszor az élet küzdőterére visszatért. Az öregdiák s a tanár életpéldája ez, amely a fejlődő ifjúság ezrei elé követendő mintaként hull az élet útjára. Ezért az életoktatásért hálás neki az iskolánk, az egyházunk, de a magyar egyetemesség is, amely erkölcsi integritás alapján várja a területi integritás biztos virradtát. Élete értékét mutatja az a körülmény, hogy a kath. hitközség külön ünnepélyen emlékezett meg hithű gyermekének életéről. Diákszövetségünknek nemcsak egyik sürgetője s alapító munkása, hanem mindenkor munkás tagja is. Szövetségünkben erő és munka volt személye. Ezért fájlaljuk korai elmultát. — Hiszen e sivár jelennek nagy szüksége van ilyen lelkes és tevékeny emberekre, hogy ifjúságunk előtt necsak a régmúlt történeti távlatából idézzünk szellemeket, ha a becsületes munka, az igaz vallásosság, a közért való lelkes jellemek klasszikus pél dáit tárjuk tekintetük elé s eme szép tulajdonságok realizmusával vonjuk őket az élet hasonló útjára. — Ezért tekintette Siimeghy Józsefet a Debreceni Piarista Diákszövetség az ő nagy halottjának, mert alakjában oly tulajdonságok inkarnációját látta, amelyet büszkén mutathatott a magyar jövő elé, amelynek tökéletes nevelése az öregdiák egyesületek egyik leg igazabb és legfontosabb célja. Sírjánál végtisztességtevésként megjelent intézetünk ifjúsága, tanárai és a piarista diákszövetség, amelynek nevében a tisztelet koszorúját s az elismerés egyszerűen szép s keresetlen szavait Husz Ödön öregdiáktestvérünk helyezte és mondotta el a frissen hullott hantok felett. S mikor temetéséről hazafelé hozott útunk, mindannyiunk lelkéből az a megállapítás hasadt ki, hogy Siimeghy József több volt, mint a debreceni tankerület munkás tollnoka. 10