Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

Ha reá néztek erre a szoborra: koronáján azt lássátok meg: hogy isteni sugallatra nem tört az ország koronája után, de helyette a szentek koronája övezi homlokát. Ha (trónra :kerül, ha az országlást tekinti legfőbb feladatának: ma lehet, hogy mint I. Imre királyunkat emlegetnénk. Isteni hivatása, küldetése azonban több volt: évezredes, t. i. az, hogy a világ katholikus ifjúságának védőszentje, szent Alajos mellett a magyar ifjúságnak legyen védőszentjévé ! Ha a kezében levő liliomra vetődik tekintetetek, jusson eszetekbe, hogy ez az erkölcsi tisztaságnak, a ki nem merült ifjúságnak a szimbóluma. Napjainkban az ifjúság a hús és vér kísértéseinek jobban ki van téve, mint bármikor. A kísértések órájában intsen felétek ez a lilomszál — figyelmeztetően, hogy őrizzétek meg ifjúságotok tisztaságát, hogy az élet titkaiba akkor avatkozzatok, amikor annak ideje elkövetkezik. És hogyha nézitek ezt az egész alakot, jusson eszetekbe atyáitok, szüleitek intelme. Szent Imre hűséges fogadója volt azoknak az intelmeknek, amelyeket szent Gellért püspök tollán keresztül atyja intézett hozzá. Legyetek tehát jók és engedelmesek! Ne a hideg márványt lássátok e szoborban! Ha a hideg márvány mögött a lelkét igyekeztek keresni ennek az emlékműnek, megtaláljátok azt. Szent Imre példája világítson fároszként nektek! Az ő példája tanítson benneteket arra, hog> csak az Istenszeretetben, hazaszeretetben, a család, az otthon, az iskola szeretetében megerősödött, megújhodott magyar ifjúság tud majd megbirkózni azokkal a nagy feladatokkal, amelyek rá várnak! És ha ebben a szellemben nő, él a magyar ifjúság, akkor abban a nagykárolyi és a többi elszakított gimnáziumban is felhangzik majd újra a felelet arra a kérdésre, "hogy a magyar ifjak miért örülnek, nevének kedves ünnepén... Ebben a reményben, nem összeroskadva, hanem bizva a magyar jövőben, leteszem a Debreceni Piarista Diákszövetség nevében hódolatunknak és emlékezésünknek babérkoszorúját! DR. EADÓ REZSŐ HEKESK.- ÉS IPAKK A-M AKAI FŐTITKÁR BESZÉDE AZ ÖNKÉPZŐKÖR ÉVZÁRÓ ÜNNEPÉN. agy és nohéz feladattal tisztelt meg engem a Piarista Diákszövetség választmánya, amikor azizal bízott meg, hogy az élet útjára indulástokkor a Szövetség, az öreg diákok nevében szóljak hozzátok. Nagynak és nehéznek érzem a megtisztelő megbízatás súlyát, mert olyan időket élünk, amikor az életküzdelmek 1 a régi időkhöz képest ki sem fejezhetően fáradságosabbak és nehezebbek lettek, amikor a boldogulásnak és érvényesülésnek azelőtt nemi ismert akadályai tornyosultak lépten-nyomon a fiatal, kezdő -emberek elé és amikor a véres verejtékkel keservesen megsizerzett kenyér is kisebb és szárazabb, mint bármikor. M ooo