Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1929

Imre-szobor költségeihez. A diákszövetség közgyűlését 1930* június 29-én tartotta. Az öreg diákoknak ifjúságunkhoz inté­zett tanítóoktatásait a következőkben adjuk. DICZIG GÉZA. 13ESZÉDE 1920 NOVEMBER 2-ÁN, A. HŐSÖK EMLÉKMŰVÉNÉL. piarista gimnázium tanulóinak, öreg diákjainak és; tanárainak ünnepi találkozója a kegyeletes emléke-, zés órájának van szánva. A kegyelet erősítő érzésé­vel gyűltünk össze, hogy mindennapi munkátok színterén bensőséges kegyelettel áldozzunk hősi ha­lottaink emlékének. Nincs nemzet a világon, mely a maga életéért való­mindennapi munkájában annyira rá volna utalva hősei és vér­tanúi emlékének kultuszára, mint a magyar. Viszontagságok­ban oly gazdag történelmünknek nincs olyan korszaka, amely ezt a szent emléket oly termékenyítő rendeltetéssel emelte volna a nemzetfenntartó tényezők sorába, mint legnagyobb megpró­báltatásunknak ezek a zord idői, amelyeket élünk. A nemzeti önfeláldozás oltáránál, a szent emlékezés örök mécs9 mellett álljunk meg ma egy meghatott pillanatra s tisztelegjünk hős piarista diáktársaink emléke előtt... Hőseink önfeláldozó tényeiből, hazafiságuk példaadásából erősödjek nemzeti lelkünk. Történelmi nagy tanulság, hogy a népek éle­tét nagy hagyományok hordozzák, hogy a lelkek világát tra­díciók villanyozzák: tradicionális eszményeiben él a nemzet. Boldog az a népfaj, amely történelmi fejlődése útján egy sikerekben teljes és eredményekben gazdag történelmi múltra lámaszokdhatik. A mi ünnepeink —- sajnos — nem az öröm­nek, hanem a gyásznak a napjai. Vértől és könnytől ázott lap­jai ezek a mi történelmünknek, tartalmukban dicsőségesek, de­keretei gyászszegélyűek. A nemzeteknek is szükségük van a szenvedésre. A nemze­tek életében a tisztító szenvedést az önfeláldozó hősök jelké­pezik. A nemzeteket megtartó erő, az ő fiainak önfeláldozó készségében és önzetlenségében rejlik. Rengeteg vértanúságot követelt már a nemzet fiaitól, ifjaktól és öregektől. Hogy tu­dott sajogni, megtorlásra lázítani az az aradi 13, s az a 17 ezer főnyi szabadságharcos veszteségünk. Hogy tudott fájni még századokon keresztül is a mohácsi 26 ezer. Hogy tudott sajogni, élni termékenyíteni az aradi 13 vére, szabadságharcunk hő­seié, a mohácsiaké és kurucoké. Minden csepp vérüket föl­szítta a nemzetünk életfája és lombosodott, izmosodott tőle. A világháboruúban pedig egy-egy nap küzdelme többet elrabolt r hétszázezernek számlálták össze a világháborús veszteségün­ket. A világháborúban példátlan nagy volt a mi tragédiánk.. Súlyosabb katasztrófán, nagyobb megpróbáltatáson sohasem ment át a nemzet, mint most. Nagyobb tengerét ontottuk a vérnek, mint valaha, több volt az életáldozat, számosabb a­vitézi cselekedet, egetverők voltak a hazaszeretet, kötelesség­26 érzet és a hősiesség teljesítményei. Uram Isten mindez mivé ooo

Next

/
Oldalképek
Tartalom