Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1927

nulók száma évről-évre nő. Kezdetben az iskola növendékei öt csoportra oszlanak. 1724-ben már hat csoportban tanulnak a Scholae Piae növendékei. Az iskola neve, híre túlszárnyalja e város határát. így kerül Koháry István bőkezűségéből intézetünk mellé a konvilctus, amelyet azonban II. József feloszlat Az intézetben egyre tevékenyebb és hatásosabb élet folyik. — A sajátos piarista pedagógia hamarosan fejlődésnek indul s ennek hatását sok helyen érzik. A tanítás gondját különösen a magyar nyelv és a reális tárgyak adják. Mintha együtt született volna meg a piarista iskolával ez a szép mondás : „Nyelvében él a nemzet !" —- noha ezt egy századdal később formulázta Révai Miklós piarista —- iigy hatott a debreceni piaristák tanításának magyaros iránya. — Az iskolai drámák termékeny talajra találnak az intézetben. — Az intézet félszázados működés után három osztályú, 1789-ben pedig öt tanárral ötosztályú lesz. 1824-ben Debrecen város az intézet hatodik osztályát a saját költségén nyitja meg. Ez a körülmény ékesen tolmácsolja az intézet munkájának elismerését. 1811-ben tűzvész áldozata iskolánk. De az előadás nem szünetel egy napot sem. A tanárok saját szobáikban tanítanak, amíg 1818-ban az iskola újra épül. 1834-ben a nagyváradi püspök, a káptalan, a kegyesrend s Debrecen városa teremti újjá a földrengéstől megrongált iskolát, amely a szabadságharc idejében ismét a tanárok szobáiba szorul. Az intézet a Thun-rendszer értelmében négyosztályú lesz. A fátyolos idők múltával azonban a fokozódó igények, a tanulók számának erős növekedése az iskola fejlesztésének ügyét a köztudatba viszi. A fokozatos fejlődés során az intézet 1902—1903. tanévben főgimnáziummá lesz s a tanévben új otthonába vonul. Negyedszázada áll a templom közelében a régi ócska iskola helyén intézetünk xij épülete, a magyar tanítás és nevelés e szép otthona. A kívülről újonnan és stílszerűen restaurált Szent Anna templom mellett hatalmas arányokban bontakozik ki az utca vonalából az épület, amely a háború alatt négy évig kórház minden részletében s csak a megszállás szomorú idejének letelte után került vissza teljesen magasztos céljának szolgálatába. A tanítás azonban e szomorú időkben sem szünetel s a társintézeteklien tartják a piaristák az előadásokat. A kétszázéves múlt alati nem egy alakja válik ki az igazgatók, tanárok és tanulók nagy táborainak. A hadügy, nevelésügy, irodalom, a tudomány és közélet minden ága gazdagon tárja fel azok táborát, akik a debreceni kegyesiskolák körében éltek, tanítottak, vagy tanultak. Statisztikus felsorolásuk e neveseknek most elmarad, de annál mélyebben véssük nevüket r, jövő nemzedék lelkébe, hogy onnan példát s erőt merítsen a jövő nemzeti küzdelméhez, nagy megpróbáltatásaihoz s a be esületes, kitartó munkához. 7