Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1926

mindenütt megcsendül, ahol földi javak, nniló melódiák, hervadó virágok, tűnő sikerek, halandó testek élnek. Omlatag porok között keresgéljük a nagyot, a dicsőt, amikor elveszítettük értékeinket. Elköltözött vezérünkben értéket veszítettünk. Vesztes az egyház — a földön egy hű papi szívvel kevesebb dobban, vesztes a haza - egy belátó és bölcs törvényhozó helye maradt üres a felsőházban, vesztes a rendünk s ennek révén a magyar peda gógia, mert az a megnyílt kripta egy minden ízében nevelő lélek porhüvelyét fogadta magába. Néhány hónappal előbb még intézetünk és társházunk folyosóin visszhangzott lépte s hangzott atyai szava. Ma, hét és fél hónap multával emlékezést írunk róla e lapokra, a ház történetébe s a hálás szivekbe, az ifjúság tapadó emlékezetébe. A növendéksereg virággal s a fiatal lélek fordulatos, virágos szavaival búcsvizott az atyai látogatást végző rendfőnöktől. Nem sejtették, hogy dr. Hám Antal a gyermeksorok s kipirult arcok között utoljára intette a búcsút s végső szavait mondta a Calasanzi Szent József intézet növendékei felé ! Egyéniségével minél többet foglalkozunk, fájdalmunk elvesztése felett annál nagyobb. Gyászunkban vigasztalásunk az Isten akaratján való megnyugvás kötelessége. Ami nekünk a földi érdekek szempontjából veszteség, elköltözött rendfőnökünknek a legnagyobb nyereség. A hitet megtartotta, a futást bevégezte — a számára őrzött igazság koronáját elnyerte. Fájdalmunk elviselését az Apostol e szavai megkönnyítik. Enyhületet hoz számunkra a tudat, hogy e:: transitu in vitám aeternam — az átmenetből az örök boldogságba költözött. Az örök boldogságba, mert annak igéretét nevelő élethivatása mcgában foglalta az írás eme szavai folytán: Qui erudiunt multos ad iustitiam, fulgebunt quasi stellae in perpetua aeternitate. — Akik sokakat nevelnek az igazságra, az örök boldogságban csillagokként fognak tündökölni. 4