Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1926

esünk, jövőnk biztos záloga. Az aradi tizenhárom és Mohács emlékünnepén, március 15-én — nemzeti történetünk jelentősebb mozzanatainál — a gondjainkra bízott ifjúság hazafias érzését vallásos érzéssel fokoztuk. Hasonló érzéssel ünnepeltük irodalmi és történeti nagyjaink centennáriumát, ahonnan a lángoló hazaszeretet példáit láthatta ifjúságunk serege. Minden érzelem legfenségesebbje s legfontosabbja, a valláserkölcsi érzés. Tanításunk lényeges alkotórésze ez. Nem a gépies megszokás, a kenyér kötelessége volt emez érzés ápolása, hanem a hit és tudományos meggyőződés önkénytelen megnyilatkozása. Hirdettük, vallottuk minden kínálkozó alkalommal, hogy vallás-erkölcsi meggyőződés mélysége nélkül harmonikus, tiszta élet és öröm, tökéletes boldogság nincsen. Ifjúságunkat az életnek akarjuk nevelni. Ennek pedig fontos eszköze, alapja a vallásosság, amely egészséges emberi életet, jellembeli szilárdságot, férfias állhatatosságot, kitartó s nem alkuvó következetességet és ezek nyomán fakadó nemzeti jobblétet teremt. Katholikus növendékeink az őszi és tavaszi hónapokban szent misére naponta jártak. Máshitű növendékeink a vasárnapokon részint az intézetben, részint saját templomukban vettek részt az istentiszteleten a hittanáraik vezetése alatt. Másvallású növendékeink hitük nagyobb ünnepein a tanításon sem vettek részt. Katholikus növendékeinknek az exhortatiókat két csoportban tartottuk. A templomban közös szentbeszédet hallgatott egész ifjúságunk minden második vasárnap és ünnepnap. Ezt az igazgató tartotta. Külön búcsúztatta az igazgató a nyolcadik osztály növendékeit. Egész ifjúságunk négy ízben járult a töredelem szentségéhez. Pünkösd ünnepén dr. Lányi József felszentelt püspök 196 növendékünket részesítette a bérmálás szentségének kegyelmében. Örvendetesen terjed növendékeink között a gyakori s a napi szentáldozás, amely a területi integritást maga után vonó erkölcsi integritás biztató jele. Valláserkölcsi nevelésünket szép példájukkal mozdították elő világi tanártársaink, akik épületes és példaadó buzgósággal közösen végezték ifjúságunkkal szent gyónásukat és áldozásukat. Általában a valláserkölcsi állapot reményteljes képet mutat. Ifjúságunk a nyert tanításhoz és ixtmutatáshoz alkalmazkodott s viselkedésével az elméleti oktatást gyakorlatilag mutatta be. Az intézet vezetőségének nagy gondja volt, hogy minden vallású növendékeink a piarista diák pontosságával jelenjen meg az áhitatossági gyakorlatokon és istentiszteleteken, ahonnan valláserkölcsileg gyarapodva tér vissza az életbe. Az igazgató a másvallásúak hittan óráit többször meglátogatta és hittanvizsgájukat is. Az if jiiság lelki alkatához tartozik, hogy némelykor hibák és botlások is fordultak elő. De e kivételes jelenséggel ellentétben az ifjúság túlnyomó részének buzgósága és tiszta ifjúsága a magyar boldog jövő reményét biztatóan mutatja. Mindenszentek napjának délutánján hivatásos munkájukat befejező eleink sírjánál kegyeletes ünnepet tartottunk. A kegye-