Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1924

Oí. 11. Isko'ai ünnepélyeink a helyzetnek megfelelöleg mindig alkalmiak voltak. Volt köztük tisztán vallási, hazafias és kegyeletnek áldozó is. Rövid foglalatban megtalálhatók ezek az Önképzőkör és a Cserkészet működésének feltüntetését vázoló rovatokban. Itt általában csak annyit jegyzünk föl jólesőleg, hogy ragaszkodó szülői társadalmunk ünnepélyeink iránt mindig meleg szeretetet tanúsított elannyira, hogy dísztermünk befogadó képessége nem egyszer bizonyult kicsinek. Különösen lelkesek voltak a márc. 15-iki ünnepély s a cserkészek májusi avató ünnepsége. 12. Jótékonyság terén az idei év is kitermelte a maga mecénásait. N. N. egy II. osztályba járó érdemes szegény tanuló részére 100,000; Geréby Pálné úrnő könyvjutalomra 100,000; dr Széli Kálmán úr, a legjobb céllövő és tornász részére 50—50,000 K ; dr Berényi István ur szegény szorgalmas növendékek részére 500,000; Jósa Vince ur egy érettségit tett orvosi vagy tanári pályára készülő növendék részére 100,000 ; Sponer Albert ur elhunyt szépreményű fia emlékére 100,000 és egy drb. könyv : Újkori hires utazók; Ludány Lászlóné úrnő egy értékes irodalmi működést kifejtett ifjú részére 100,000; fejedelmi mecenása volt intézetünknek volt érdemes tanítványunk dr Schlotter Ferenc ügyvéd ur, aki Karácsonykor a szeretet ünnepén 1.000,000, az év végén pedig a 2.710,000 K. önképzőköri pályadijakon kivúl 2 drb. 20 K. aranyat (640,000) s ezenkívül 1.650,000 K-át adott egyéb jutalmakra öszszesen 6 millió korona összegben, Syposs Miklósné őméltósága ugyancsak 2.000,000 K.-t volt szíves az intézet növendékeinek a jutalmazására a vezetőséghez eljuttatni; dr Hadházy Zsigmond főispán úr őméltósága a cipő segélyakcióból egy pár cipőt volt szives az intézet rendelkezésére bocsátani. Jótevőink nemes lelküségéből így tisztán pénzjutalmat 6.090,000 K összegben tudtunk növendékeink között kiosztani, melyért a leghálásabb köszönetét fejezi ki az intézet nemeslelkü jóakaróinknak. 13. Szülői értekezletét első alkalommal január 31-én tartotta az intézet. A félévvel kapcsoltan az igazgató pedagógiai aktualitások cimén azokról a kérdésekről tárgyalt, melyek megszívlelése szülőknek és intézetnek egyaránt előnyére válik. A bizonyítványokkal kapcsolatban szólt először a növendékek ellanyhulásáról, a lecsúszásról. A jól ismert bibliai parábolát vette a hasonlat alapjául, midőn az Ur ünnepi lakomára hívta meg híveit, de az egyik kimentette magát evvel, a másik amavval. Az iskolák is szellemi lakomát rendeznek mindennap avval a különbséggel, hogy itt kimentésnek nincs helye. Ott következmények nélkül maradhattak el a meghívottak, itt nincs hivatalos meghívás ide önként jelentkeztek a lakomán részt venni akarók avval a kötelezettséggel, hogy szellemi táplálkozásuk mikéntjéről tartoznak számot adni. A félévi munka után megvan a bírói ítélet, melynek szemléleténél nem szabad sem apatikusan megnyugodni, sem duruzsolni, hanem ha baj van, annak a gyökerét kell kiirtani. Evvel szolgálatot tesznek saját megnyugvásukon kivül a jövő nemzeti tovább élésnek is. Korunk hajlamos a felületességre, van valami a levegőben, aminek