Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1923

11 maradás igen sok lehetőségét. Az intézet ezeket sokszor csak látja, rle fájdalom meg nem akadályozhatja. Fegyelmi tekintetben a múlt évhez képest is örvendetes javulás volt tapasztalható az intézet falai között, ami, ha csökkenni fog- a diákvándorlás lehetősége s a szülők részéről annak a belátása, liogy nein okvetetlenül esetlegesen bajba jutott fiaiknak kell igazuknak lenni, bizonyára kifogástalan keretek között lesz majd meg is tartható. Az intézet a maga részéről minden erővel azon van, hogy a békebeli állapotok e téren is minél előbb helyre álljanak. Korunk feltűnő vonása — az önbíráskodás, meglepő formában még a kicsi növendékek között is felütötte fejét. A tekintély tisztelet ápolása és kialakítása — bizonyos — sok gonddal bajjal küzködő szülői társadalmunknak is szent kötelessége, mert enékül az iskolák nem tud ják a rájuk háruló nehéz feladatokat megoldani s a jövő számára nem tudnak érzésben, felfogásban és köteleségtudásban a helyzet magaslatán álló generációt az életbe kibocsátani. 6.Tanulmányi előmenetele az ifjúságnak erkölcsfegyelmi álla potával áll szoros összefüggésben. Ha kielégítő az erkölcsi és figyelmi állapot, kielégítő kell hogy legyen az ezeken felépult kötelességtudás és öntevékenység is. Nem mondható, hogy a multak rosz behatásai teljesen eltűntek volna, vagy hogy a kötelességteljesítés olyan magaslaton állana, mely minden jogos várakozást kielégítene. Ha az eredményt összehasonlítjuk a végzett és befektetett munka nagyságával, a végeredmény minden jóindulata latolgatás és mentség mellett is, rózsásnak nem mondható. Ebben mindenesetre része lehet a korszellemnek is, meg a mai nehéz megélhetési viszonyoknak is. Annál érthetetlenebb azoknak lecsúszása, akik ezektől mentesek. Ha csak egy kicsit valamire való a növendék, már is tanítgatással foglalkozik, ami magában baj nem volna, ha emellett elvégezné saját kötelességét is, de rendesen lecsúszás jár a nyomában. Túlterhelést a fejlődő idegrendszer nem bír el. Éppen ezért rá kell mutatni arra, hogy a tanterv sem bír megbirkózni az újabban felszínre vetett — félő hangulat szülte kívánalmakkal. Nem lehet kívánni, hogy komoly tanulmányok mellett a sport kii lönböző ágai, kézügyesség, cserkészet, céllövészet, ének, zene, gyorsírás stb. stb. annyi idejét vegye igénybe a növendékeknek, hogy a régi keretek között tartott tanulmányi rész hátrányt ne szenvedjen, így szükségszerüleg előtérbe jut a felületesség, hogy úgy ne mondjuk annak a világos kifejezése, hogy az intézetek tudva segítenek a növendékeknek bemutatni, hogy hogyan lehet az előírt kötelesség alól kibújni. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül az a még mindig divatos jelszó, mely az iskoláktól csak papirost kíván minden komolyabb tartalom nélkül. Ennek elérhetésére nem válogatósak a szülők az eredény kierőszakolásánál a legkülönbözőbb szólamok alkalmazásában. A növendék természetes vagy kialakult gyengesége nem lényeg, mert ő tudna, de hát meg vau a gyermekkel szemben az „antipathia". Ez a hang nem komoly alap az előinenetel biztosításánál. Vád helyett, amely igazságtalan — hiszen a tanári munkát a legérdekeltebb szemszögből ítéli meg, a kölcsönös megértés több megnyugvásra vezethet a jövő szebb és gyümölcsözőbb kialakítása érdekében. E tére^i a szülői értekezletek s a fogadó órák vannak hívatya más felfogást termelni, melyek látogatását nem ajánlhatjuk eléggé megszívlelésre a szülők szempontjából.