Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1922

I i nin•imiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimw——w Finda Antal 1868 jan. 14. — 1923. jan. 20. A fárasztó munka után, jól megérdemelt pihenés helyett ron­csoló torokrák betegségével dölt ki a kathedráról 1922 május 14-én rendtársunk, hogy élőhalottként még egy jó félévig járja gyó­gyíthatatlan bajával a szenvedések útjait. Régi gyomor bajjal küz­dött állandóan, meglepetés volt tehát a helyi elöljáróságra a házi orvos azon közlése, hogy jó lesz az iskolai teendők végzése alól fölmenteni, mert rossz indulatu torokdaganata több mint bizonyos rákos természetű. A különben is zárkózott hajlamú rendtársat szinte kérni kellett, hogy vizsgáltassa meg torkát, mely miatt avval panaszkodott, hogy itt-ott véres köpetet észlel, melyet 5 a meg­erőltető iskolai beszédnek tulajdonított. Házi orvosunk tanácsára előbb a helybeli klinikára megy, ahol röntgensugarak hatásának tették ki torkát, majd egy hónap múlva Budapestre ment, ahol rádium sugarakkal iparkodtak torkán gyógyulást kierőszakolni. Tiz napi budapesti tartózkodása után avval jött haza julius közepén, hogy szeptemberben utókurára újból menjen fel. Szeptemberbén azonban rövidesen avval jött vissza, hogy házi orvosunk egy csomó injekciót adjon neki nyilván az ő hitegetésére, mert a rendfőnök­ségnek Budapesten megmondották, hogy minden további utazgatás hiába való, baja gyógyíthatatlan s annyira előre haladt, hogy soká már nem is visszi , . . A hir őszintén megrendített mindnyájunkat, hiszen evvel ment­hetetlennek kellett tudni rendtársunkat, akinek számára- nem iri­gyeltünk volna a Gondviseléstől nyugodtabb öreg kort sem. Épén a mult. évvel fejezte be tanárkodásának 30-dik évét, végén egy gyógyithatatlann bajjal, annak a tudata nélkül, hogy a pihenés helyett egy kínos vég fogja földi zarándoklását berekeszteni. Jobb sorsra érdemes rendtársunk a rend egyik legképzettebb tanára volt, szerény, szinte félénk természete miatt kerülte a nyilvánosságot, irodalmi babérokat nem szerzett, de tudását tisztelték rendtársai, akik előtt nem egyszer adta tanújelét mély ismereteinek, be­csülték tanítványai, akiknek nem lendülettel, külső hévvel, de a logika éles fegyvereivel adagolta be a napi porciókat. Követésre méltó erényei közül lehetetlen meg nem említeni páratlan köteles­ség tudását, abszolút pontosságát, mellyel munkáját végezte. Főleg ezen tiszteletreméltó vonásokkal szerzett mindenütt elismerést nevé­nek, ahol csak megfordult. Szeged, Debreczen, Rózsahegy, Sátor­aljaújhely, majd újból Debreczen híven őrzik évkönyveikben nemes 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom