Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1921

f Tóth Sándor nyug. kegyesrendí tanár 1851 jun. 8. — 1921 aug. 7. Még el sem tűntek a múlt év juiius havában megbontott kegyesrendi sirboíton a kőműves munkák nyomai, két hónapra rá uj lakó költözött belé Tóth Sándor személyében, hogy földi zarán­doklása után itt aludja örök álmát a boldog feltámadásig. Értékes egyént veszített el benne a Kegyeslanitórend. 42 évig volt a magyar kultura fáradhatatlan bajnoka, mely idö alatt több társházunkban tanifott. Mint véletlent jegyezhetjük fel róla, hogy itt Debrecenoen kezdte meg tanitói pályafutását 1873—74 ben, ahol földi életét is befejezte. Különös szeretettel csüngCtt a magyar r,e nzet történetén, melynek lelkes búvára és előadója, további a numizmatikán, melynek tollal is (ámogatója volt. Elöljárói értékelve sokoldalú, lelkes munkásságát 1909 ben a lévai társház és az ottani gimnázium vezetésének nehíz tisztjével tüntették ki. leváló pon­tossággal tölti be ezt a munkakört Is, mignem egy tragikus körül­mény arra sarkalja, hogy a különben is megérdeme t nyugdíjazta­tását kérelmezze. Szüleit korán elveszítve jó, megértő testvérnek bizonyult, aki megtakarított filléreiből nagy szeretetiel neveltette egyik bátyja fiát előbb a képezdén, később a pedagogiumban. E sorok írója többször volt tanuja annak, midőn a szeretet könnye­ket csalt ki szemeiből a fekete kerettel bevont derék fiatal ember arcképe előtt, kiről nagy melegséggel szeretett besiélni. Annyi sokak között ő is a háború áldozata lett. Ezért szorgalmazta ő a n>ugdijaztatását s igy került nyugalomba Debrecenbe. Rend­társai tisztelettel vették körül puritán társukat, ki csendes és meg­értő modorával közbecsülésnek örvendett. Nyugalmi éveit vissza­vonultan egészsége gondozására és a folytonos önképzésre fordí­totta. Sétáin kivül szinte folyton a könyvek mellett ült. Ennek a munkásságának az eredménye az 1917-ben névnélkü! „Magyar és világtörténelmi nevezetesebb események naptára" cím alatt Debre­| cenben megjelent értékes krono'ogiája, mellyel gyarapitá előbb a ­lévai és a kecskeméti főgimnáziumok numizmatikai gyűjteményé­ről irt irodalmi babérait. Régi cukor betegségének tudatában megadással foglalkozott az elmúlás gondolatával s míg ez egyrészt bensőbbé tette vallási öntudatát, másrészt fölélesztette benne a jótékonyság gondolatát is. Derék öccse emlékére szétosztotta maradék filléreit. E'őbb Léván 1 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom