Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

Vas Károly. A lenyugvó nap után nem következik nyomban az éj sötétsége. Az emberi életnek is van egy szakasza, mely Isten különös jóságával a nap nyugtát követő derengéshez hasonlítható, mert a befutott tevékeny élet után sok embernél marad még egy rövidebb rész, amely halványult fénnyel a nyugalomnak jut osztályrészül. Ha ez a befutott élet nemes munkában telt el, ugy mindenkor megérdemli, hogy elismerésünk koszorújával adózzunk neki. Ilyen életre tekinthet vissza szeretett rendtársunk Vas Károly. Hosszú, egy emberöltöt kitevő munkásság az, melyet a nevelés-oktatás terén kifejtett, méltótehát, hogy jelen Értesítőnkben a saját kérelmére eszközölt jól megérdemelt nyugalmaztatása alkalmából megemlékezzünk róla. A kegyes tanitórenc! főtisztelendő Rendkormánya ugyanis 1912 szeptember ho 1-én hozott határozatával lezárta Vas Károlynak a tanítás terén való működését, nyugalmazta, hogy hátralevő életét Istennek és a nyugalomnak, pihenésnek szentelje. Vas Károly, eredeti nevén Eisenbarth, Székesfehérvárott született 1853 augusztus 16-án, olyan családból, melynek feje szintén a nevelés-oktatás terén szerezte meg gyermekei számára a megélhetés feltételeit. A serdülő gyermek már a szülői háznál megkedvelte az iskolát, vonzódását hozzá csak fokozta a nagynevű ciszterci-rend tanári karának buzgósága, amely tanári-kar papi és nevelőtanári példája arra serkentette az érettségit tett ifjút, hogy példájukat követve a kegyes tanitórendbe vétesse fel magát. Belső hévből fakadó kívánságát rendi elöljáróink teljesítették; így módot adtak neki, hogy 1877 augusztus 27-én felölthette rendünk egyszerű fekete öltönyét. A Váczon eltöltött próbaév feltett szándékában még inkább megerősítette, komolyabbá lett, hiszen a növendékek seniora volt. A következő évben egyszerű fogadalmat tett, amely után Nyjtrára került, hol két éven át foglalkozott a szükséges theologiai tanulmányok alapos elsajátításaival.