Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

32 aranyba foglalt zápfoga; Nagy Károly frank-római császárnak zománcozott és drágakövekkel gazdagon kirakott görög, azaz egyenszárú keresztjére, mely aranyból készült; szárainak hosszúsága 60 cm; a régi frank-római, majd német-római császári korona, pántokból összerakott, felülről tarajjal, a homlokon kiemelkedő kereszttel ellátott bizánci művű zománcozott, ékköves ötvösmunka; Jézus leplének egy darabja; az [Őfelsége által ajándékozni szokott Mária Terézia, Szent István, Aranygyapjas, Lipót, Vaskorona, Erzsébet stb. rendek aranytól, gyémántoktól és egyéb drágakövektől csillogó jelvényei; az egykori házi, most osztrák császári korona, a koronázási jelvények, kardok, ruhák és palástok. A második teremben bemutatta: Bocskai István koronáját, buzogányát, kardját, melyet neki a török szultán küldött, mikor magyar királlyá akarta felavattatni. Szép régi görög munka, arany vert lemezből zöld és meggypiros zománccal a korona a csúcsán smaragd kővel díszítve. Valószínűleg a Rigómezőn legyőzött Lázár szerb cáré lehetett, ki a iszerbek utolsó cárja volt. Továbbá megmutatta az osztrák hercegi, főhercegi koronákat; az újszülött császári sarjakat megfiirösztendő használni szokott tekenőt, a kereszteléskor igénybe vett tálcát, kancsót, a szentelt olajokat tartó szarvacskát, melyek mindannyian tiszta vert aranyból készült művészi ízléssel kidolgozott remek tárgyak. A ruhákon kívül itt nyílt alkalmunk gyönyörködni a magyar nemzetnek öt rendbeli alkalomra való női ékszerekből álló koronázási ajándékában, melyet boldogult Erzsébet királynénak adományozott nemcsak a szokás miatt, de igaz alattvalói hű szeretetének és ragaszkodásának külső kifejezéseképpen is. A gyémántokból smaragd, zafir, rubin, opál és drágagyöngyöktől csillogó roppant értéket képviselő ékszerek a modern ötvösművészetnek kétségkívül legszebb remekei. A harmadik teremben egy bölcső, a cimeres ruhák és zászlók magyarázatát vették növendékeink. Kimenet ugyanezen teremben figyelmeztettük őket a szemben levő szekrényre, melyben a felírat tanúsága szerint a császári sírbolt koporsóinak kulcsait őrzik. Miután a szíves engedelmet megköszöntük, elhagytuk a kincstárt és további tanulmányozásra indultunk. Még sokáig lehetett volna időzni és a Magyarházat, a Magyar királyi testőrség palotáját stb. felkeresni, ha kiszabott beosztásunk és az ebéd nem sürget, melyet kissé előbb vettünk magunkhoz. Utolsó programmszámunk a császári nyaralók egyikének, Schönbrunn kastélynak a meglátogatása volt.