Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

7 környéken, de sőt az országban sincs; 1839-ben építtette a város a régi íahíd helyébe. A daloló ifjúságra elmélázva nézett az út szomszédságában legelésző tehéngulya, míg az őrt álló kutyák csaholva kísérték a fiúkat. Jó negyed óra múlva a telepen voltunk, hol a hortobágyi intézőség, az állatorvosok és a baromkórház van, melyet a tanulók kíváncsian nézegettek az ott ápolás végett elhelyezett betegekkel. Az időjárás eddig kedvezőnek mutatkozott; midőn azonban az előjött bérelt kocsikra ültünk, hogy a pusztát a rajta levő ménesekkel, gulyákal stb. közelebbről és részletesebben megláthassuk, az ég csatornái alkalmas esővel leptek meg, s mindig sűrűbben és sűrűbben hullottak a könyek a kocsikon tova vonuló karavánra. Kedvünk ennek dacára sem hagyott alább; két órai hajtatás után — miközben a gyökérkúti állomás közelében a csikósháznál megpihentek lovaink, a tanulók meg a város fajlovait nézték meg — visszatértünk a nevezett hídon át a hármaskúti határon keresztül kiindulási helyünkre a csárdához. Az ebéd már készen állott számunkra. Talán mondanunk sem kellene, hogy az esőverte ifjúság a pusztai szabad levegő hatása következtében mohó étvággyal fogott az ízletes étel elköltéséhez. Az ebéd végeztével előkerült a football, a csónakázás és egyéb szórakoztató játék. Az idő most kedvezőbb lett, mert az eső megszűnt. Vidám hangulatban teltek a percek három óráig, mikor a gyülekezésre jelt adtunk. Elhelyezett csomagjainkat magunkhoz véve igyekeztünk az állomáshoz, de nem csendben, mert az ebédhez odaérkezett egy szál hegedűs tovább is nyomunkban volt; ennek zenéje és énekiszó mellett fogadtuk az éppen beérkező vonatunkat. A kedélyes hangulat visszajövet sem szűnt meg; tréfálkozva, a látottakat megbeszélve, vidám kedéllyel jöttünk be városunkba, hol ifjaink szétoszlottak; ám nem üresen, hanem egy kedvesen és tanulságosan eltöltött kirándulásnak számos évekig lelkükbe vésődő és megmaradó emlékével. A másik tanulmányi utunk nem ölelt fel valami nagy területet, s csak egy napra szorítottuk össze. 1913 junius 23-án, szóval a vizsgálatok befejezését követő napon véltük megtartani. Az iskolai gondoktól mentesen Ungvárt kerestük fel tanulóinkkal. Körülbelül 37 tanuló vett benne részt négy tanár kíséretében. Az előző napon megbeszéltek alapján másnap kora reggel,