Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1907

teljesítésében és akaraterejében. A gyermeknek fejlődése első korszakában, amidőn még nem tud gondolkozni és következtetni, nem imponál a rend, de a tanulónak igen. Ha rendet lát a szülői házban, rendet az iskolában, önmaga is ügyelni fog reá, hogy azt meg ne bontsa, ellene ne vétsen. A szülői háznak tehát gondja legyen reá, hogy a házi rendet gyermeke nevelése céljából fentartsa s azt ugy szabályozza, hogy az az iskolai renddel összeütközésbe ne jöjjön. Ne kifogásolja az iskolai rendet, ha az esetleg az apai vagy anyai kényelemszeretetnek nem felelne meg, mert ezzel nem vesz magának elégtételt, sőt gyermekét, aki előtt pedig az iskolának oly nagy tekintélye van, s akit az iskolának kell a szülő óhaja szerint való ifjúvá nevelnie, tiszteletlenségre és engedetlenségre szoktatja. A gyermek a családban csak jót lásson. Élvezze a családi béke derűs napját s a családi szeretet melengető napsugarát. Rosszat ne lásson, mert a példa vonz. Ne lássa a gyermek, hogy szülői -örökösen civakodnak; ne halljon atyjától káromkodást; ne halljon tőlük senkire sem rágalmazó szót; ne tapasztalja azt, hogy a szülő is könnyen hazudik, holott őt büntetik érette. Ez utóbbit főleg azok az anyák szokták elkövetni, akik majomszeretetükben bármi csekély okból otthon tartják gyermekeiket, vagy azoknak fegyelemszegését hazug bizonyítványokkal akarják helyrehozni. Ez a házi bizonyitványkiállitás nagyon is szokásos, s a tanár, ha tudja is, hogy nem felel meg a valóságnak, kénytelen hallgatni, nehogy a gyermeke elölt bélyegezze meg a szülőt. Hogy az ilyen bizonyítványok romboló hatással vannak a gyermeki lélekre, ez természetes. Pedig a jó anya, miként Herbert Spencer, a nagy bölcsész mondja: fölér száz tanítóval is. A gyermek főképen az édes anyját utánozza, azért az anya az ő példaadásával épithet és rombolhat. Hiába való a sok tanítás, ha rossz a példa. A gyermek a tanácsot meghallgatja, de a példát követi. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse, s a gyümölcs nem messze esik a fájától. Ha végig tekintünk a világtörténelem nagy alakjain, nemzeti történetünk hősein, költőin, iróin, szónokain és államférfiam, azt látjuk, hogy nagyságuk alapját az édes anyai kéz munkája rakta le, az anyák példája fejlesztette ki bennük nagy erényeik csiráit. Ki tudna gondolni lelkes meghatottság nélkül Mátyás királyunk, II. Rákóczy Ferenciink anyjára, a nagy Szilágyi Erzsébetre és Zrinyi