Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1904

8 1. Dr. Wolafka Nándor vál. püspök, prépost, kanonok, főesperes, plébános, a főgimn. bizottság elnöke, a főgimn. bizottság nevében a következő szép beszéddel búcsúztatta az ünnepeltet: Nagyságos és Főtisztelendő Főigazgató Ur! Más, díszesebb helyre szólítja a mindent oly bölcsen és oly erősen intéző isteni gondviselés szava. Összejöttünk, hogy ezen intézet falai között búcsút vegyünk. Évtizedek elmultak, mig a debreceni róm. katholikusok jogosult reményei, forró kívánságai, meddő tervezgetései célra vezettek. Valóságos közszükségletté nőtte ki magát a második főgimnázium kérdése, de csak hosszú munka és fáradság után domborodott ki végre a nem ritkán ellentétes érdekek, meghiúsulással fenyegető küzdelmek ködéből a most meglevő impozáns, hatalmas intézet. Meglett, mit reméltek nemzedékek, megvan, mire a mai és sok nemzedéknek oly nagy szüksége van. Bőkezű adakozók, kiknek neveit a történelem mindig áldva fogja említeni, lelkes férfiak, jóakaró támogatók, szívós jellemek a nagy Isten áldó kegyelmével végre létrehozták a századokra hívatott és teremtett nagy művet. De a szellem az, mely éltet és ezt az éltető szellemet ezen modern kultúrpalotában meghonosította Nagyságod buzgó vezetése alatt ez a nagyérdemű tanítórend, mely kivált hazánk művelődéstörténetében mindenha előkelő szerepet vitt, minden időben halhatatlan érdemeket szerzett magának. Nagyságod a mi kath. főgimnáziumunk első igazgatója volt. És habár nem az évek hosszú soráról beszélhetünk, de a céltudatos munkálkodás hosszú sorozatát szívesen kell, hogy elismerjük ama alapvető, szervező, irányító munkálkodásnak, mely tisztelt rendtársainak lelkes közreműködése mellett mintegy mozaikszerűleg összerakva a mi kath. főgimnáziumunk szellemi és tanulmányi ügyeit oly magas színvonalra emelte. És azért e pil'anatban hálás köszönetünket szívesen és lelkesen lerójuk az itteni kath. hívek egyetemének és a főgimn. bizottság nevében; lerójuk annál szívesebb és lelkesebb örömmel, mert szemtanúi