Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1900

6 ép oly csodálattal olvassuk most is ugy prózai, mint költői munkáit. Ezek a férfiak megszokták a testi és szellemi munkát / s abban volt örömük, boldogságuk. Legyetek meggyőződve, kedves fiaim, hogy a munka szent kötelességtek, mert csak ugy fejlődhetik ki igazán testetek, ugy növekedhetnek lelki tehetségeitek, a mint az eke is annak köszöni fényét, hogy folytonos munkában van. Találhatni ifjakat, kiket munkátlanságra csábit a szüleik vagyonosságában való elbizakodottság. Pedig e szerencsés helyzetet tulajdonképen arra kellene fölhasználniok, hogy annál több oldalú műveltséget szerezzenek ; ők meg ellenkezőleg parlagon hagyják tehetségüket heverni, ugy, hogy aztán nemcsak uj vagyont nern szereznek a régihez, hanem munkátlanságukkal még azt is elpazarolják. Munkánknak egy részével felebarátainknak, a környezetünkben levő társadalomnak tartozunk. Mindegyikünknek szent kötelessége, hogy tehetségünk arányában hozzájáruljunk a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem fejlesztéséhez. A ki ezt nem teszi, az nem méltó arra, hogy a társadalomnak tagja legyen. Ezt kell nektek is itt ezen intézet falai között lelketekbe vésnetek. Hisz azok a férfiak, kiknek szellemi tehetségét a mi vezetésünk alatt megismeritek, egytől-egyig erre tanítanak benneteket. Tanuljatok egy Széchenyinek példáján, ki vagyonának legnagyobb részét, roppant műveltségét, óriási szellemi erejét, a haza jólétének emelésére szentelte. Nem volt munka, melyet a legnagyobb magyar el nem vállalt volna, ha embertársainak, hazájának használhatott vele. S ne higyjétek, hogy nagy vagyon, előkelő állás nélkül nem válhatik bárki a társadalomnak hasznára. Előttetek a példa Kazinczy Ferenczben, a ki szegény volta mellett is, a legnagyobb üldözések közepette is, folyton munkálkodott; még a börtön sötét, nyirkos falai közt is vérével jegyezgetett, hogy elnyomott nyelvünket diadalra segitse. Nem magasztos példa-e a br. Eötvös Józsefé? Főrangú családból származott; dfc atyja szerencsétlensége miatt elveszté vagyonát. A nemes lelkű ifjút ez csak arra sarkalta, hogy saját munkájával szerezze meg mindennapi kenyerét, s nem rangja adott neki tekintélyt, hanem kitartó, halhatatlan munkásságával ő adott el nem veszendő fényt családi állásának. O vajha ez a magasztos fölfogás szállná meg a ti lelketeket is, ifjak, hogy a munka legyen legfőbb jogezimetek, a melyért a társadalomban érdemesek lesztek