Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1899

t delmeit; egy új világgal találná magát szemben, mely magasabb szempontokból eredő kíméletlen logikájával belső világának legérzékenyebb virágait tarolná le. Talán nem minden egyes esetre áll e tétel, de áll általánosságban. A társadalom, az élet is nevelési factor, még pedig nagy, sokszor a legnagyobb factor, de az már nem tanit oly érteményben, mint az iskola. Az élet küzdő terére már bizonyos testi és lelki fejlettséggel, bizonyos ismeretekkel és készségekkel kell lépni, hogy a harczban megállhassunk. Ismerni kell a talajt, melyen a társadalom épült, érteni kell a szellemet, mely átlengi. így kilép hetünk az életbe, melynek kíméletlensége nem egy sebet fog így is ejteni rajtunk, de elbukni az első összeütközésnél nem fogunk s marad időnk: tanulni. Az élet nevelési tényező, de munkája nem a kertészé, ki a gyönge fácskát őrzi és karóhoz köti, de a viharé, mely az erős fát csak edzettebbé teszi, mig a gyönge hajtást kíméletlenül letöri. íme az egyedüli igaz szempont, melyből az iskolának átalában, de per eminentiam a középiskolának feladatát és munkáját tekinteni kell. A középiskola nem pusztán olyan hely, hol egy kis latint, görögöt vagy algebrát tanulnak, hanem az a hely, hol a gyermek- és ifjúkor legszebb szakában, a testi és szellemi képességek legrohamosabb fejlődési korában az értelmi és erkölcsi erők az ember nemesebb felfogásának és az emberi cultura leghatalmasabb jelenségeinek szellemében irányittatnak. A középiskolában az ember, az értelmi és erkölcsi ember formálódik, a jellem alakul, mely a gyermekben oly erős állati ösztönöknek féket vet, a társadalom vezető embere készül, ki az élet küzdelmei közt nemcsak megállani, de azoknak irányt szabni is tud. S a középiskola e nagy feladata határozza meg szellemét, munkásságát. A szülői ház és az élet között áll. A szülői ház szelleméből átveszi a türelmet és szeretetet, a gyermeknek, mint a család és haza szemefényének és reményének, a jövendőbeli férfiúnak becsüléséből fakadó tisztult szeretetet. Az életből átveszi annak komolyságát. S tényleg az iskolában a növendék tevékenységének már komolyabb jelleget kell öltenie, melyet nem zavarhat többé szeszélye, vagy esetleges hajlama; itt a növendék értékét csak érdeme határozhatja meg s az a szép törekvése és erőfeszítése, melylyel az iskola czélját magában megvalósítani iparkodik: itt már meg kell ismerkednie a