Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1899

4 munkáját. A jövő társadalom vezető embereit igyekszik formálni, az ösztönök uralma alatt gyarlóságokkal teli gyermekből a művelt embert akarja képezni, kinek esze fogékony, szive nemes, ideális, akaratereje önzetlen, s így jelleme erős, edzett. E nagy munkájában csak az igazság és erély alapján állhat, vezércsillaga csak a tiszta obiectivitás lehet, növendékeit csak érdeme, munkássága, tehetsége szerint osztályozhatja. S az iskolának e kötelességszerű obiectivitása csakhamar összeütközésbe kerül sok szülői ház subiectivismusával, mely nem tudja, vagy sokszor inkább nem akarja megérteni az iskola szellemét és munkáját, s midőn úgyis indokolatlan reményeit foszladozni látja, az iskolára, annak munkásaira támad, s azok tekintélyét tiporja a sárba. Hová lesz az iskola azon megbecsülésének és tiszteletének szép és okos jelensége, mely a beirások alkalmával oly biztató reményekkel tölt el minden gondolkodó tanférflut. A csalódott szülői ház mindenben keresi keserűségének okát, csak ott nem, a hol van, a szülői házban és gyermekeiben. Rövidlátása, elfogultsága, hiu büszkesége az iskolára támad, s annak munkáját bénitja. Komoly tanférfiu mondta egyszer nekem, hogy a magyar szülők nagy része nem ért gyermekei neveléséhez. Azt hiszem, ez állításban több a keserűség, mint az igazság. Másfél év tizedes tanári működésem alatt nagyon sokszor akadtam szülőkre, kiknek elfogulatlansága, józan gondolkozása, az iskola intézkedései iránti bizalma tiszteletet keltett bennem s a kiknek az iskolával való összhangzatos eljárása a legtöbbször visszatükröződött gyermekeik szép fejlődésén. De viszont akadtam sok oly szülői házra, melynek mintha sejtelme sem volt volna az iskola feladatáról és kötelességeiről, mely megdöbbentő elfogultsággal támadt annak intézkedései ellen, s melynek rövidlátósága volt főoka gyermeke züllésének. Nagyon tudom, hogy a középiskolában is van hiba. Emberi intézmény nem igényelheti magának a tökéletességet, s ezt épen az iskola vezető férfiai, kik már ethicai neveltetésöknél és munkakörüknél fogva a fogalmaknak szigorú különválasztásához és a tények mélyreható bírálásához vannak szokva, legjobban tudják. A folytonos javítási törekvések és reformtervek ez érzületnek kifolyásai. R az is igaz, hogy a meglevő tanrendszer keretében is iskolák és tanárok közt különbségek vannak. S én mégis azt mondom, hogy a középis-