Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1898

CSERHALMY JÓZSEF 1899. évi február hó 15-én már a kora hajnali órákban gyászlobogó lengett intézetünkön, hogy tudtára adja a világnak, hogy az intézet ügybuzgó vezetője, a gymnasium szeretett igazgatója meghalt, nemes szive megszűnt dobogni örökre. A gyászlobogó láttára nem kérdezősködött a nagy közönség, hisz mindenki tudta, hogy mit jelent ; mert az egész város ismerte a súlyos bajt s figyelmes részvéttel kisérte a hosszas szenvedést, melyen segíteni nem, csak részvétteljes bánattal osztozni tudott. Az a nagy szeretet, mely életében körülvette, halála után még nagyobb bánattá változott. Halála, bár nem volt váratlan, mégis megdöbbentő. Hasonlított az óriás cser eséséhez, melyet a fejszés csapása földre térit s melynek dőlését bár mindenki tudja, mégis mikor lezuhan, megrázza a földet s megtépi a körülötte növő cserjéket és fákat. így voltunk mi is, kiket a végzet környezetébe rendelt. Sőt még most is, mikor e sorokat írjuk, noha hónapok teltek el e gyászos nap után, szivünk még mindig fáj, s lelkünket egy nyomasztó érzés tartja elfoglalva; hogy meddig tart, Isten tudja, Isten a megmondhatója. Az idő, 1*