Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1896

A gyöktörzs elágazása a szár elágazási szabályait követi. Végre a földalatti szárakhoz számithatjuk a gumótörz s ö t (Cormis). A szár itt igen rövid, gumóalaku, vastagodott és kitartó. Néha egészen, máskor csak részben emelkedik ki a földből. Egyes esetekben tömör pl. a fürtsziromnál (Cyclamen europeum), a zászpánál (Veratrum album), más esetekben üres pl. a kel tikénéi (Corydalis cava). A gumótörzs nélkülözi a főgyökeret, csak mellékgyökeri vannak, miáltal könnyen megkülönböztethető a gyökfőtől, ez ugyanis összefügg a íőgyökérrel. Hogy mi a czélja a természetnek azáltal, hogy a szár a föld alatt fejlődik ellentétben a sokkal gyakrabban a föld fölött kifejlődött szárral szemben, a legnagyobb valószínűség azon körülmény, hogy ily földalatti szárak éléskamráival szolgálván, nagy mennyiségű táplálék halmozódik fel bennök. Köztudomású dolog, hogy a gumók, rhizomok keményítő tartalmúak s így a földben kevésbbé vannak kitéve a levegő és a nap behatásának, a táplálók sokáig változatlan marad, csak kellő időben, midőn a tenyószőkupok fejlődni kezdenek, adják át a bennök felüaimozodott anyagokat, igy pl. a taracz-búzának sokat keli küzdeni a talaj mostohaságavál, hisz tudjuk, hogy a homokos talajban is tenyészik. Igaz, hogy ez vékony s nem annyira vastag, de ez életfeltételeinek teljesen elegendő. A löldlölötli szar csak kivételesen tartalmaz tápláló anyagokat s csak télen át telnek meg sejtjei tápláló anyaggal. S igy a természet igen bölcsen gondoskodott, hogy a különféle talajnak megfelelöieg, különböző alkalmazkodási képességet adott a növényeknek, mely folytán a növény földalatti részei egyeseknél képződnek. A gyökér megszerzi a tápláló anyagot s átadja azt a szárnak, honnan a levelekbe vándorol, egyrésze felhasználtatik, másrésze pedig a jövő iránti gondoskodásból az éléskamrákba t. i. a földalatti szárba — bármily alakja is legyen annak — megy. Láng János.