Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

32 A házfőnök volt rendesen a plébános, kiviile még egy magyar és egy német hitszónok kápláni minőségben működött, szükség esetében a többi atyák, sőt a inár áldozópapokká szentelt hittanhallgatók is segédkeztek az istenitisztelet végzése körül. A katholikus hitélet élesztése és terjesztése végett alapították a Szent-Háromság társulatát (congregatio sanetissimae Trinitatis), külön a magyarok s külön a német ajkú hivek részére, mert ezen két nyelven kellett hirdetniök Isten igéit. Ugy látszik az ide bevándorlott katholikusok közül, a kik jobbára iparosok és kereskedők valának, igen sokan németek voltak. Hogy a piaristák fáradságos munkáját kellő siker kisérte, tanúskodnak évkönyveink, melyekből olvassuk, hogy a más vallású felekezetek közül évről-évre többen s többen tértek vissza a rom. kath. egyház kebelébe; pártfogásukba vették az ide letelepedni szándékozó mesterembereket, a legfelsőbb hatóságokhoz intézett sűrű felterjesztéseikkel kieszközölték, hogy háztelkeket vehettek és a polgári jogokat egészben élvezhették, sőt a kath. ünnepek általános megtartását is gyakrabban sürgették. A piaristáknak a lelkészi pályára való hivatottságát és önfeláldozásukat próbára tette az 1737/8. szerencsétlen török háború után kitört pestis, mely Debreczenben is borzasztóan dühöngött, a mennyiben nyolez hónap alatt kilenczedfélezer ember pusztult el. Legpusztítóbb hónap volt 1739-ik év október hava, melyben 3493 ember halt meg, október hónapnak legpusztítóbb napja pedig 19-ke volt, a melyen l(>4-en haltak el. A város népe a ragálytól teljesen mentesnek 1740-iki évi ápril hó 9-én nyilváníttatott gr. Károlyi Sándor főbiztosnak Erdődön kelt levele által. A pestis azonban nem szűnt meg egészen, hanem lappangott, mignem 1743-ban újból kitört, noha kisebb erővel. A piaristák valamint a megelőző években, ugy most is odaadással és önfeláldozóan teljesítették lelkészi kötelmeiket, a mire őket maga Szlopnyai Elek rendfőnök is hozzájuk intézett levelében buzdítja, meghagyván nekik, hogy a hivek lelki üdveért élőtöket veszélynek kitenni egy perczig sem habozzanak, különösen kivált közülök György atya, ki éjjel-nappal késznek nyilatkozott meglátogatni a pestisbe esett betegeket, hogy őket az utolsó lelki vigaszban részesítse.