Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

18 körmenetekre kisérni, az alapitó lelki üdvéért naponkint egy szent mise-áldozatot bemutatni. Az egész összegről szóló kötelezvényeket az alapitó Elek atyának adta át, a tőke pedig Debreezen, Breznó-Bánya, Szikszó és Aszaló városoknál volt elhelyezve. A piaristák letelepítése tehát ténynyé vált, megélhetésük ezáltal biztosítva lőn; velük uj korszak, a katholicismus, a kat. hitélet ujraébredése kezdődik Debreczenben, fölfogva komoly helyzetöket simán és szerényen fogtak nehéz munkájukhoz, kerülve az erőszakos prozelitáskodást, vallási veszekedéseket és villongásokat, alkalmazkodván a helyi viszonyokhoz. Nem is lehet az évkönyvekben olvasni, bogy a városi elüljárósággal vagy közönséggel komoly összekoeezanásaik lettek volna. Kezdetben ugyan gyanús szemmel nézhették őket, mert mint Sziies idézett munkájának 758. lapján olvassuk, az 1719-ik évről, a városi évkönyvbe ez van bejegyezve : „A páter Piaristák bejöttek s építéshez kezdettek. Meg kell tudni, ex quo principo lett ide bejövetelük." Mióta azonban megismerni tanulták őket, tapasztalták csendes munkálkodásukat ós békeszerető magaviselkedésüket, ha nem is fejlődött ki köztük a legjobb viszony, de idővel elég szépen megfértek egymás mellett abban a vallási türelmet nem igen ismerő korszakban. A piaristák tulajdonképi hivatása, mint már felebb emiitettem, a tanuló ifjúság vallás-erkölcsös nevelése és tanítása, e városban azonban még a lelkipásztorkodás, a kath. hivek lelki ügyeinek gondozása is reájuk várt, a mit a mult és jelen században kellő szánni világi papok hiányában másutt is teljesítettek. Keczer István plébános távoztával a parochialis teendők elvégzésével Elek atya lőn ideiglenesen megbízva, de ezen ideiglenesség csak látszat volt, mert a második plébános Návay János, ki 1719. évi április hó 22-én neveztetett ki, jó kezekben látván a parochiát és biztosítva a hivatalos ügyek pontos vezetését, jóllehet itt is lakással bír, jobbadán Nagy-Váradon tartózkodott s csakis a fontosabb ügyekbe folyt be. Elek atya magára lévén hagyatva, nem győzte a sok munkát, mert tudnunk kell, hogy nemcsak Debreczenben, a hol csak három kath. lélek lakott, hanem messze fűidre el kellett járnia az utolsó lelki vigaszt nyújtani a vidéken szórványosan lakó kath. híveknek. A rendkormány méltányolván Elek atya kérelmét, István atyát, küldte melléje segédül. Nem kisebb