Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

12 nevelése és oktatása hiányt ne szenvedjen, elhatározta magában, liogy a kegyes-tanitórendieket, mint ezeknek hálás tanítványa, letelepíti Debreczenbe. A kegyes-tanitórendiek alapitója Calasanzi szent József volt, a ki 1556. évi szeptember hó 11-én Spanyolország Arra­gonia tartományának Petralta városában, a Oalasanz várról nevezett régi nemes családból született. Atyja óhaja ellenére a papi pályára lépett és tanulmányai v-égeztével 1583-ban pappá szenteltetett. Kitűnő erényei, kiváló képzettsége, alázatossága és mély vallásossága által mindenki figyelmét annyira magára vonta, hogy már 1587-ben püspöki helyettes volt az urgelli egyházmegyében. Nemsokára azonban lemondott magas állá­sáról ós szive sugallatát követve Rómába ment, a hol az elhagyatott és utczákon fetrengő szegény sorsú gyermekek vallásos nevelése és kiképzésére „Scholae Piae Pauperum" czim alatt 1597-ben iskolát nyitott. A szerzetesi öltönyt csak 1617-ben vette fel, az általa alapított társulatok pedig XV. Gergely pápa „szabályozott papok" ezimü szerzetté emelte 1621-ben. ,.Calasanzi szent József magasztos eszméinek életrevaló­ságát mi sem hirdeti jobban - mondja dr. Takács Sándor ­mint az az eredmény, melyet intézetei ezer és ezer akadály, ugyanannyi ellenséges áskálódás, harezoló irás, izetlenség és rágalom daczára mindenütt felmutattak. Hódításaik akkor is oly körülmények közt történtek, a mikor azok csak nagy küz­delem árán, egy jobb irány meggyőző erejének teljes föltünte­tésével voltak elérhetők." „Mikor a piaristák e hazába tevék lábukat, a gazdag jezsuiták fényes iskolái, magasztalt és kipróbált módszerük mellett virágzásuk legszebb napjait élték. S ők szegénységükkel tért akarnak hódítani ott, hol emezek napról-napra aratták a babérokat. Pedig nem voltak hatalmas támogatóik, nem voltak fényes alapit ványaik, politikával nem foglalkoztak s a pápai udvaroknak nem voltak kedvenczei, mint a jezsuiták. Világra szóló tehetségeik sem voltak kezdetben, s mégis bódítottak; hódított az eszme, melyet zászlójukra írtak: „A szegényeket bízták mi reánk, az árváknak vagyunk mi gyámolói," s hódított a tanításban alkalmazott ujitásuk. Napszámosok, a szegény nép napszámosai voltak ők a szó szoros értelmében. Ingyen tanítottak mindenkit, minden házukban adtak egy csomó diák­nak ingyen ellátást; igen soknak megélhetését meg ugy bizto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom