Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

12 nevelése és oktatása hiányt ne szenvedjen, elhatározta magában, liogy a kegyes-tanitórendieket, mint ezeknek hálás tanítványa, letelepíti Debreczenbe. A kegyes-tanitórendiek alapitója Calasanzi szent József volt, a ki 1556. évi szeptember hó 11-én Spanyolország Arragonia tartományának Petralta városában, a Oalasanz várról nevezett régi nemes családból született. Atyja óhaja ellenére a papi pályára lépett és tanulmányai v-égeztével 1583-ban pappá szenteltetett. Kitűnő erényei, kiváló képzettsége, alázatossága és mély vallásossága által mindenki figyelmét annyira magára vonta, hogy már 1587-ben püspöki helyettes volt az urgelli egyházmegyében. Nemsokára azonban lemondott magas állásáról ós szive sugallatát követve Rómába ment, a hol az elhagyatott és utczákon fetrengő szegény sorsú gyermekek vallásos nevelése és kiképzésére „Scholae Piae Pauperum" czim alatt 1597-ben iskolát nyitott. A szerzetesi öltönyt csak 1617-ben vette fel, az általa alapított társulatok pedig XV. Gergely pápa „szabályozott papok" ezimü szerzetté emelte 1621-ben. ,.Calasanzi szent József magasztos eszméinek életrevalóságát mi sem hirdeti jobban - mondja dr. Takács Sándor mint az az eredmény, melyet intézetei ezer és ezer akadály, ugyanannyi ellenséges áskálódás, harezoló irás, izetlenség és rágalom daczára mindenütt felmutattak. Hódításaik akkor is oly körülmények közt történtek, a mikor azok csak nagy küzdelem árán, egy jobb irány meggyőző erejének teljes föltüntetésével voltak elérhetők." „Mikor a piaristák e hazába tevék lábukat, a gazdag jezsuiták fényes iskolái, magasztalt és kipróbált módszerük mellett virágzásuk legszebb napjait élték. S ők szegénységükkel tért akarnak hódítani ott, hol emezek napról-napra aratták a babérokat. Pedig nem voltak hatalmas támogatóik, nem voltak fényes alapit ványaik, politikával nem foglalkoztak s a pápai udvaroknak nem voltak kedvenczei, mint a jezsuiták. Világra szóló tehetségeik sem voltak kezdetben, s mégis bódítottak; hódított az eszme, melyet zászlójukra írtak: „A szegényeket bízták mi reánk, az árváknak vagyunk mi gyámolói," s hódított a tanításban alkalmazott ujitásuk. Napszámosok, a szegény nép napszámosai voltak ők a szó szoros értelmében. Ingyen tanítottak mindenkit, minden házukban adtak egy csomó diáknak ingyen ellátást; igen soknak megélhetését meg ugy bizto-