Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

123 elöljáróságnak kifogása lenne, az ily szállást tartoznak az ifjak a lehető legrövidebb idő alatt odahagyni, vagy az intézetből kilépni. Debreczen, 1891. aug. 29-én. Az itt közlött fegyelmi szabályokat az igazgató szigora miheztartás végett az iskolai év első hónapjának második hetében minden osztályban külön külön olvasta fel és bővebb magyarázatokkal kisérte, meghagyván a növendékeknek azoknak hü megtartását, miután azokból mindegyiknek egy-egy példányt nyújtott át; felhivta nemkülönben a fegyelmi szabályok tanulmányozására a szülők figyelmét is, a kik fiaiknak nevelését otthon csak ugy vezethetik helyesen és sikerrel, ha eljárásuk az iskoláéval ellenkezésbe nem jön, ha fiaik hibáit el nem nézik, hanem inkább nyesegetni törekszenek. A jól nevelt ifjú mindig öröme a tanároknak. A fegyelem fentartásában a tanárok többé-kevesbbé erélyesen közreműködtek, az esetleg mutatkozott bajnak elejét vették, mielőbb gyökeret verhetett volna; nem is fordult elő egész éven át oly komoly kihágási eset, mely szigorúbb büntetést vont volna maga után, vagy szelídebb módon elintézhető nem lett volna. Pajkosságok, rendetlenségek ugyan valának, de ezek nem gonoszságnak, hanem inkább az ifjú korral járó könnyelműségnek tudhatók be. A fegyelmi állapot általában a lefolyt iskolai évben is megnyugtatónak minősíthető. Egészségügy. Egészség tekintetében lesújtó volt tanintézetünkre a lefolyt tanév. Fájó szívvel meg-megálltunk és gondolkodóba estünk, valahányszor a kérlelhetlen halál növendékeink sorai között válogatás és kímélet nélkül pusztított. Négy izben érte gyász tanintézetünket. Első áldozat Jármy György, III. oszt. tanuló volt, a szelid ifjút, kit szülei, tanárai és iskolatársai szelidségeért kiválóan szerettek, erős meghűlésből származott agyhártyalob vitte a legszebb ós legkedvesebb korban a sötét sírba nov. 30-án; utánna mentek nemsokára január 3 án Víz János, II. oszt. tanuló, édes atyjának legdrágább földi kincse és egyetlen öröme; azután Mihalovits Béla ugyancsak II. oszt. tanuló, a kedves pajtás, a szeretett fiu január hó 10-én búcsúzott el tőlünk a túlvilági viszontlátásig, mindkettőt a kanyaró, mely akkor időtájt erősen dühöngött városunkban,