Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1890
16 maglikat kifejezni: valamint ravasz a róka, oly ravasz ez az ember is, hanem rövidebben azt mondják vala: ez róka ember. — S még később, midőn e rövid mondás bővebb mezbe burkolózott, midőn valamely zseniálisabb tehetség felhasználva az emberek és állatok közt előforduló rokon vonásokat, egyes életszabályokat az állatok cselekvésével megvilágítva, illetőleg abból elvonva, tett kortársaira nézve tanulságossá: akkor már megszületett az á 11 a t m e s e. A mesének ilyen fejlődése az állatmese felé valószínű még azért is, mert a mesének az emiitettek szerintii gelsö, legeredetibb slegvalódibbköltője „atermészet romlatlan gyermeke" volt, s az ö művészete az a mesterkéletlen művészet: maga a természetesség. De nem is lehet más, mert hiszen egyenesen a természetűi, a természetestől kapván eszméit: kifejezéseiben isalegtermészetesebb formát, a legtermészetesebben jövő szót használja. A természetes alak a természeti élő s élettelen dolgok. Még a természeti élő s élettelen világból veendő alakok közül is alkalmasabbnak találta az első meseköltő az előbbiek példányaival hasonlítani össze némely emberi tulajdonságokat, mivel míg itt a jellemből kifolyó öntudatos cselekvés teljesen hiányzik, addig ott, s különösen az állatvilágban annál inkább nyilatkozik valamely egyednek természeti hajlamából eredő cselekvés, sazért Lessing is az állatmesék keletkezésének okául azt állitja, hogy, miután az állatoknak tulajdonságai és egész lelkülete annyira szembetűnő és felismerhető mindenki előtt, hogy azoknak közelebbi jellemzése a meseköltő által valósággal felesleges volt. Ez tehát természetes eredete és fejlődése a mesének az állatmeséig, s elvetendönek találom Phaedrus következő állítását: „Nunc, fabularum cur sít inventum genus, Brevi docebo. Servitus obnoxia, Quia quae volebat non audebat dicere, Adfectus proprios in fabellas transtulit 5) Columniamque fictis elusit iocis " 5) Fab. III. Prolog 33-37.
