Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1890

14 s miután, mint mondani szokás: tapasztalat az élet iskolája, ugy az észtehetségei használatában még gyermek ember látköre tágul, s ezzel indul meg a művelődés pályáján. Az utódok öröklik atyáik élettapasztalatait, s kik azokat fel tudták használni, könnyebben boldogultak. De más tekintetben ők maguk is okulva s az örökséghez hozzáadva saját tapasztalataikat: már bizonyos életbölcseségre tettek szert. Ezen, az életkiizdelmeiben szerzett életbölcseség h agyománykép maradt az elődökről az utódokra. Hogy a hagyományozás módja megkönnyittessék, igyekeztek élettapasztalataikat minél állandóbb, pregnansabb és a mellett minél rövidebb alakokban megrögzíteni, s majd mint hasonlat, majd mint közmondás, majd mint példabeszéd tartotta fenn magát s lett közörökévé az összes emberiségnek a mai napig is. Ezek a gnómák, melyek utóbb az u. n. gnomikusok által irodalmilag is kezeltettek. Ide számittatnak a hét görög bölcs jelmondatai, valamint Pythagoras arany mondatai, melyek közül sok maradt reánk s néhány szóban tapasztalati — erkölcsi tételt fejeznek ki, p. o. Ösmerd meg tenmagadat, Minden nép nyelvmüvei között legszélesebb körben mozognak s tanulságokban is leggazdagabbak a közmondások s népies szólásmódok, melyek ugyanazon nép összes eszméinek, gondolatainak, érzelmeinek s kedélymozgalmainak érzéki kinyomatai. E közkincsnek, mivel közkeletűek, akaratlanul is osztályosává lesz mindenki, s ezek alkotják az ö első lélek s erkölcstanát, első törvénytábláját, történet könyvét s nyelvtudományát. Valamint igy van ez ma, kell, hogy ugy volt a legrégibb időben is. De térjünk vissza az emberiség gyermekkorához. Midőn később a gyermek kíváncsian kérdheté atyjától, hogy miért mondja ezt vagy amazt a közmondást, ezt vagy amazt a hasonlatot: az atya elfelejtvén azonos történelmi tényt, mely valamelyik ősét azon közmondás vagy hasonlat képzésére inditá, önmaga költ egy esetet, történetet, melylyel igyek-