Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

7 vészint olferdittettek a mythosok ősi alakjai és jelentései, personificalni kezdek az ősi kifejezéseket s hogy összefüggő értelmet adjanak nekik, mesés burokba öltöztették s igy keletkeztek a mythologikus mesék. Ily végelemzésben véve föl a vallásokat, igazat kell adni Müller Miksa tanárnak, ki azt állítja, hogy a mythologia egyszerűen gyűjtemé­nye azon mondásoknak, melyekkel egykor az emberek kifejezték mind­azt. mit a természet rendjében láttak, hallottak, éreztek s gondoltak az egy istenről. 1; Midőn az istenről alkotott föntebb emiitett attributiv szókhoz lel­kökben a képzelődés testet alkotott magának és személyesítv.: kezdé őket képzelni: akkor önálló lényekké lettek az attribútumok s ez már polytheismus. Elősegítette a polytheismus gyors fejlődését az, hogy a festő, faragó művészet vászonra festé, viaszba, kőbe, érczbe véste az isten e képzett alakjairól lelkökben képződött alakot. Majd midőn az epikai költészet felcziczomázta dicshvmnusos meséivel is ez alakokat, 2) ez már tetőpontja a sokistenségnek. Ily módon kelet­keztek a klasszikus népek égi, vizi, földi és földalatti anthropo­morph jellegű istenségei, s ez istenségeknek szamanistikus imádása. Bár megjegyzendő, hogy sok időnek kelle elfolynia addig, mig az egy istenségnek ily sokfelé való szakadása otthonossá lett az emberek közt Legalább a köz és alsóbb rendű nép még akkor is az egy istenben hitt, midőn az oszlás a művészetekben már megtörtént. így Homér már a klasszikus mythologia föltétlen hive, mégis vannak helyek 3) műveiben, melyek a mythologiától érintetlen hitbeli felfogás nyilatkozatai. Az anthropomorphikus felfogás következménye később az lőn, hogy nemcsak az erényt, s a mi szép, jó és nemes, hanem mindenféle emberi gyöngeségeket, szenvedélyeket, sót bűnöket is tulajdonítottak már isteneiknek. S ez természetes volt, mert midőn oly sok istent tisz­teltek már, gyakran megtörténhetett, de meg is történt, hogy egyesek­nek vagy sokaknak is egy istenhez intézett imája nem teljesült. Kutat­va az okot, vagy arra kelle gondolkozásukban jutniok, hogy az imádott istennek nincsei> ideje, s ekkor tovább gondolkozva, arra, hogy harczol­nia kell léteért, esetleg az egymásutánban történt többszörös meg nem hallgattatásuk után még azon hit is érlelődött meg tisztelőiben, hogy is­tenök elbukott, vagy hogy a segítségül hivott isten ellenséges indulatú az emberek irányában. ') Cox György Mithologia. Ford. Siraonyi Zs. 2) ü. o. Bev. 3) Odys. XIV. 444 ; X. 305. stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom