Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889
7 vészint olferdittettek a mythosok ősi alakjai és jelentései, personificalni kezdek az ősi kifejezéseket s hogy összefüggő értelmet adjanak nekik, mesés burokba öltöztették s igy keletkeztek a mythologikus mesék. Ily végelemzésben véve föl a vallásokat, igazat kell adni Müller Miksa tanárnak, ki azt állítja, hogy a mythologia egyszerűen gyűjteménye azon mondásoknak, melyekkel egykor az emberek kifejezték mindazt. mit a természet rendjében láttak, hallottak, éreztek s gondoltak az egy istenről. 1; Midőn az istenről alkotott föntebb emiitett attributiv szókhoz lelkökben a képzelődés testet alkotott magának és személyesítv.: kezdé őket képzelni: akkor önálló lényekké lettek az attribútumok s ez már polytheismus. Elősegítette a polytheismus gyors fejlődését az, hogy a festő, faragó művészet vászonra festé, viaszba, kőbe, érczbe véste az isten e képzett alakjairól lelkökben képződött alakot. Majd midőn az epikai költészet felcziczomázta dicshvmnusos meséivel is ez alakokat, 2) ez már tetőpontja a sokistenségnek. Ily módon keletkeztek a klasszikus népek égi, vizi, földi és földalatti anthropomorph jellegű istenségei, s ez istenségeknek szamanistikus imádása. Bár megjegyzendő, hogy sok időnek kelle elfolynia addig, mig az egy istenségnek ily sokfelé való szakadása otthonossá lett az emberek közt Legalább a köz és alsóbb rendű nép még akkor is az egy istenben hitt, midőn az oszlás a művészetekben már megtörtént. így Homér már a klasszikus mythologia föltétlen hive, mégis vannak helyek 3) műveiben, melyek a mythologiától érintetlen hitbeli felfogás nyilatkozatai. Az anthropomorphikus felfogás következménye később az lőn, hogy nemcsak az erényt, s a mi szép, jó és nemes, hanem mindenféle emberi gyöngeségeket, szenvedélyeket, sót bűnöket is tulajdonítottak már isteneiknek. S ez természetes volt, mert midőn oly sok istent tiszteltek már, gyakran megtörténhetett, de meg is történt, hogy egyeseknek vagy sokaknak is egy istenhez intézett imája nem teljesült. Kutatva az okot, vagy arra kelle gondolkozásukban jutniok, hogy az imádott istennek nincsei> ideje, s ekkor tovább gondolkozva, arra, hogy harczolnia kell léteért, esetleg az egymásutánban történt többszörös meg nem hallgattatásuk után még azon hit is érlelődött meg tisztelőiben, hogy istenök elbukott, vagy hogy a segítségül hivott isten ellenséges indulatú az emberek irányában. ') Cox György Mithologia. Ford. Siraonyi Zs. 2) ü. o. Bev. 3) Odys. XIV. 444 ; X. 305. stb.
