Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

A rómaiak kegyes házi istenei. „A vallásos ösztört még sötét és zavaros misztériumokban is tisztelnünk kell " Schelling. I. Termőszetvallás. A mi a kutató elme előtt mint legfőbb jelenik meg, a mi felé az emberi szellem legmerészebb röptével törekszik, a mit semmiféle érző tehetség elérni, semmiféle nyelv méltón kifejezni s előadni nem képes: az a halhatatlanság és isten eszméje, ez a vallás. A mi az ember műveletlen kedélyét legelébb szelídítette, a minek derengő világa legelőbb kezdett elméjében világot árasztani, a mi felől a sejtelmek annyifelé ágaznak el, a hány gyermeke van az emberi nemnek, s a mi felől a sejtelmek oly régiek, mint maga az emberi nem : ez ismét a vallás. A vallási érzet kiirthatatlan az ember kebeléből, mert vele született, s mely mindannyiszor nyilatkozik, valahányszor a természeti jelenségek okát hiába kutatja. A vallás, valamint az egyes embereknek hü kísérője és élettársa a sirig, épugy védő és vezérlő eszméje volt, van és lesz az egész emberiség összeségének is a „kezdef-től máig s mától is „mindörökké". Együtt élt és fejlődött az az emberiséggel, s bár meddig haladunk vissza az idők folyásában, akár a történelmi emlékek vezérfonalát követve, akár — midőn az előbbi már megtagadta szolgálatát — a nyelvészeti tudományt használjuk fel vezetőnek, s minél inkább kutatjuk minden vallásnak első csiráit: annál tisztábban tűnik fel előttünk, hogy mindég élt az istenség iogalma. A történelmi korszak kezdetébe már minden nép durva, határozatlan vallási ideákkal lép be; mindazonáltal a durva és határozatlan burok alatt ott van a szunnyadó szikra, a halhatatlanság és istenség eszméje. Ma a kutató munkája következtében eltisztul az a korom, hamu és vér amaz alapokról, melyeket az egyes vallás alapítók leraktak s mely alapok magokban foglalják az alapítók által lerakott drága gyöngyöket. — E 1*