Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

25 „ Phocearum Yelut profugit exsecrata civitas Agros atque Lares patrias habitanclaque fana Apris reliquit et rapacibus lupis, Ire pedes quoquumque ferent,"

1) mert elhagyva Larjaikat, bizonyos, hogy pusztulásuk elkerülhetetlen, Még a házatlan törzsek, mint a halászok, pásztorok és harczosok is magokkal hordták a Larok képeit, szobrait [helyről-belyre, sátorbólsátorba, táborbóUtáborba, Ezt bizonyítja Vergilius: rSaepe diem noctemque et totum ex ordine mensem Pascitur itque pecus longa in deserta sine ullis Hospitiis: tantum campi iacet. Omnia secum Armentarius Afer agit, tectumque Laremqu'c Armaque Amycleumque canem Crassamque pharetram."-) „A hadsereg a táborban egy városnak képét nyújtotta; a vallás oda is követte őket. Minden görög és római sereg egy tűzhelyet vitt magával, a melyen éjjel-nappal égnie kellett a tűznek.*

3) Ezekért s ezeknek érdekében tettek mindent, a honfoglalást is, a város alapítását, is : „Diluvio ex illo tOt vasta per aequora vecti Dis sedem exiguam patriis litusque rogamus Innocuum et cunctis undamque auramque patentem."

4) Piészesültek a család minden ünnepies öröme és gyászában. Gyermek születésekor előttük fogadta az atya azt magáénak. A midőn a római ifjú elhagyva a gyermekkort, jogot kap a toga virilis felvevésére, legelőször is a Larokuak mond köszönetet, s bulláját nekik ajánlja föl;

5)a fölserdült leány, midőn vőlegénye házába „elragadtatott," a házba lépéskor áldozott nekik s lakadalomkor koszorúk és csokrokkal ékesittettek föl, s bőségesebb áldozatban részesültek. Ily ünnepies alkalmakkor felnyitották a larariumot, hogy az örömben annál közvetlenebbül vehessenek részt. Temetéskor arczképeiket színészek vevék föl és sorban mentek vagv lovagoltak meghalt családbeli utódjaik előtt azon ruhákba öltözve, melyeket mindenik ős életében viselt. Ugy tünt fel az egész jelenet, mintha a ház tisztes ősei sírjaikból támadtak volna föl, hogy utódjukat a sírba kisérjék s maguk közé fölvegyék. Ily arczképekkel csak a legnevesebb és legnemesebb nemzetiségek bírtak őseikről. Az alsóbb rendűek, kik a későbbi korban ') Epod. XV [. 17—21. ") Georg. III. 341—345. ;

l) Fustel de Coulanges U. o. III. 7. 4. 4) Aen. VII. 228—230. 5) Propert. 4. 1. 132.