Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1887

I. Szénképződés. Az ókorból fönmaradt tudósítások szerint a szenek már régen ismeretesek s kicsiben használatosak is voltak. Theophrast (238. Ivr. e.) a törékenyebb kövek között emlit olyakat is, melyek tűzbe dobva, mint a közönséges faszén, égnek, s melyeket ezért a kovácsok használnak is. Európában a folyton növekedő fahiány következtében a szén a faszegény vidékeken, különösen Angliában általános házi tüzelö^zerré lett. A németországi vaskohókban is szénnel tüzeltek. Azonban a zwickaui kovácsok, kik épen a város falai alatt telepedtek le, oly hatalmas füstöt csaptak s evvel oly félelmet gerjesztettek, hogy az elöljáróság az akkor (1348) uralkodó dögvész alkalmával a levegőnek megfertőzése ellen erélyes rendszabályokat hozott. A szenek eltiltattak, mignem a felölük táplált balvélemény eloszlott s mig csak a gőzgépek alkalmazása által használatuk elkerülhetetlenné nem vált. Ez a fordulat mozdította elő a szénbányászat fölvirágozását, s keltette föl a tudósok érdeklődését a szenek természete és eredete iránt. Az ásványtan és segédtudományai sokkal kezdetlegesebbek voltak még e korban, hogysem az érdeklődés fokozódásával egymásután fölhozott képtelenségeket megezáfolni képesek lettek volna. Az ujabb éá a régi nézetek küzdelmének kora volt ez telve kételyekkel, nem csoda hát, hogy a természet müveinek megbirálásában oly kétes és sokszor a természet ellenére járt el. A természet törvényei ellen alig képzelhető nagyobb vétség annál, melyet egy Névtelen 1796-dik évben kiadott munkájában elkövetett. Ez a kőszeneket vulkanikus láváknak tartja s erősen hiszi, hogy a Vesuv és Aetna kihányt salakjai idővel egészen szénné változnak. Mások minden meggondolás nélkül a szeneket a chaos azon ösanyagából származtatták, melyből a többi ásványok vették eredetüket. A széntelepek 1*