Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

63 földrengés előtti Lissabon majdnem 11 kim. hosszú volt s kö­röskörül 77 toronynyal diszitett fallal volt kerítve. Volt a vá­rosnak egy vára is, egy régi, de erős épület, mely a legmagasabb dombon állott. A nemességnek nagyszerű palotái voltak, négy­szög kövekből épitve és szép kertektől környezve. Benn a város­ban 40 templom, 43 kolostor és vagy 130 kápolna volt. A szegények és betegek számára néhány nagyobbszerü kórház volt felállítva; a királyi palota pedig a folyamról tekintve gyönyörű látványt nyújtott. Ablakaiból a horgonyzó nagy flottákat s mindazon hajókat kényelmesen lehetett látni, melyek a kikö­tőbe befutottak, vagy onnan kivitorláztak. A nagyszerű kikötő 10,000 hajót fogadhatott be, s oly mély volt, hogy a legnagyobb hajók bátran horgonyozhattak benne. Ilyen volt Lissabon egészen 1755. nov. l-ig. Reggel még egyike a legszebb, leggazdagabb s legnépesebb városoknak; este már omladék halmaz, füstölgő rom s egy beláthatlan hul­lamező. Épen mindszentek ünnepe vala, s igy a lakosok legna­gyobb részt a templomokban voltak összegyülekezve, midőn a szerencsétlenség 57 perczczel 10 óra után kitört. Rövid 10 percznyi idő elég volt arra, hogy a legszebb paloták, a leggyö­nyörűbb templomok és magán épületek a legsiralmasabb romba dőljenek, ezreket és ezreket temetvén magok alá. Mindjárt az első lökésnél összedől a királyi palota, melyet minden benne felhalmozott drágaságaival a föld nyelt el. De a legnagyobb szerencsétlenség és felszámithatlan veszteség a vámház közelé­ben történt, hol a nagy rakpart volt. A föld megrendül — és egy pillanat alatt elsülvedt a rakpart a nélkül, hogy csak egy lélek is megszabadulhatna; viz borítja az egész helyet s a nagy piacznak minden legkisebb nyoma eltűnik. A rémület, a sirán­kozás és jajgatás, mely a levegőt betölté, minden képzeletet felülmúl. Az emberek égfelé emelt karokkal szaladoztak az utczákon kegyelemért esdekelve. Öregek, asszonyok, gyermekek, betegek, kik még ágyaikban pihentek, megfuladtak vagy agyon nyomattak a nélkül, hogy valaki rajtok segíthetett volna; vagy pedig az omladékok általeltorlaszoltatván,alegirtózatosabb ha­lálra, az éhenhalásra voltak kárhoztatva. A lovak vadul tépték szét szerszámaikat s ugy iparkodtak gazdájokkal együtt mene­külni a rettenetes veszedelem elől, de mind hiába! Egész me­nekülő csapatok a hulló téglák záporától agyonverettek, vagy pedig a lezuhanó épületek által agyon morzsoltattak. Ez volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom