Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

44 növendék birtokában. Annyit tudunk, mennyit fogalomszerüleg bírunk; s annyira vagyunk képesek, a menDyit tudunk. Az is­kola törekvése a növendéket mindazon képességekkel ellátni, melyek az ember-eszme rendeltetésszerű fejlesztésére szüksé­gesek; czélját azonban csak akkor érheti, ha a család nevelt gyermeket küld abba, sha működésében segédkezet nyújt neki. Az emberré való nevelés alapja a családban vettetik meg, mely alapon az iskola épithet, azért az iskola sikeres működésére okvetlenül szükséges a családi körben jó nevelés nyert gyermek. Felosztásunk szerint az iskolázás kora, a második korszakba esik. A növendék ember-eszméjének kifejtésére itt használandó fel minden eszköz, a szoktatás, a példa s az oktatás. A családban és az iskolában nyert helyes irányú nevelés által kiképezve, kilép az ember a világba s nevelője lesz önma­gának. Az iskolában nyert sokoldalú ismereteit, választott élet­pályájára összpontosítja; czélja után önállóan törekszik, törek­szik pedig mint honpolgár, mint családtag, mint ember. Önmű­velődés által folyton tökélyesedik, mig testi és szellemi ereje rugékonysága el nem hagyja, mert az ember egész életén ke­resztül mivelődik, él és meg hal, mint igazi ember. * * Szellemi életünk folytonos tökéletesedésben áll. A töké­lyetesedéshez fogékony elme, romlatlan kedély és szilárd akarat szükséges. Egész szellemi életünket mintegy átkarolja s ezért a tökélyetesedés folyamatában egyik főszerepet játszik az emlé­kező erő, melyben le van téve szellemi életűnk egész kincstára s erre mindig s mindenütt szorulunk.*) „Az ember emlékezik, *) Az emlékezés az emberi szellem szükségképeni tulajdonsá­ga; működése mindjárt az észrevevéssel kezdődik s az egész szellemi életen átvonul. Az emlékező erő segélyével jutunk az egymás mellet­tiség (tér) és az egymásutániság (idő), nemkülönben az okság képze­leteihez, a mennyiben az elsőnél a határokra, a másodiknál az egy­másután következőkre, a harmadiknál az egymásba folyókra emlé­kezünk. Fent láttuk az emlékező erő szükséges voltát a gondolko­dásnál, most csak azt jegyezzük meg, hogy a megismerés is az emlé­kező erő működését feltételezi, mert, hogy a tárgy különféle tulaj­donságait felismerni, azokat ugyanazon tárgyra, mint egységre vonat­koztatni lehessen, kell azokra emlékeznünk. Az öntudat, az önismeret lehetősége ezek után szintén az emlékező erőtől függ. — De az em­lékező erő nemcsak a megismerésnél játszik nagy szerepet, hanem a kedély és az akarat ténykedéseiben is. Alapja az érzelemnek, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom