Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

26 „Ha a gyermeket születése első perczétől figyelemmel tekintjük, világos tüneteit a kedvetlenségnek észleljük rajta. E kedvetlenség azonban kizárólag kellemetlen testi érzeteknek az eredménye. Hogy minden panaszos hang, minden fájdalmas sikoltás, inelylyel az uj polgár a világba lép, csak a reá ható s szokatlan külbenyomások sokasága által volna föltételezve, — miként Ritterschain állítja — nem képzelhető. Hisz Burdaeh, s Schrüder, van der Kolk és Praeyér kimutatták, mikép az újszülött csecsemő a szó teljes értelmében még sem nem lát, sem nem szagol, a hő érzéke nála még nincs kifejlődve, tápérzéko roppant hiányos, és fájdalmas beavatkozásokkal szemben egészen érzéketlen. Hol pedig az érzékek működése még ilyen hiányos, még ily alanti fokon áll, ott a kedvetlenségnek nyilatkozatai sem váltódhatnak ki kül ingerek következtében. Csak belső kellemetlen zsiger érzetek szerepléséről lehet szó."*) A csecsemő szelleme teljesen testéhez tapadt, csak belső szervezeti érzetekkel bir, mert a külvilág előtt minden utja el vau állva. Miután a közlekedés az ő szelleme és a külvilág közt az érzéki szervek fejlettsége folytán beállott, lassan a külvilággal is kezd foglalkozni. Tapasztaljuk pl. hogy a csecsemő sírását csak a táplálékkal lehet lecsillapítani, hiába mutogatunk neki egyes tárgyakat, énekkel hiába akarunk rá hatni, többnyire csak akkor csendes, ha alszik vagy eszik, mert mind a két állapot szervezete rendes működését segiti elő. De nem ugy van az később, midőn a külvilágban is talál egyet-mást, mi érdekét felkelti, figyelmét leköti, testi szükségleteit vele (bár rövid időre) elfeledteti. Első mosolya, mely különben 40 —45-ik napra jelenik meg kisded ajkain, szellemének emelkedéséről tanúskodik. De a csecsemő még mindig nem képes szervezete belső állapotait a kültárgyak benyomásától megkülönböztetni. Álmában csak ugy mosolyog, mint ébrenlétkor, kacsóit csak ugy nézi, mint más előtte álló dolgot, lábaival csak ugy játszik, minta bábuval; síró beszédjét más személyek beszédétől megkülömböztetni nem képes, mindkettő érthetetlen zúgás reá nézve. „Egy szóval a picziny gyermek nem képes még subjectiv érzeteit azobjectiv észrevevésektől megkülömböztetni, ennélfogva személyes én-jét összefolyni engedi. Az én fogalma körülbelül csak huszonkettedik élethóban alapul meg." (Lechner.) Addig csak azt tudja, hogy valami reá *) Dr. Lecbuer magyar philos. szemle. VI.