Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

13 közölhető; midőn az igaz, a szép s a jó eszméi biztos gyökeret vertek szellemében; midőn bő ismeretei, nemes kedélye, s a jó után törekvő akarata elég biztonságot nyújtanak arra nézve, hogy a növendékből igazi ember lesz: akkor folytatni kezdi tö­kélyesedését azon téren, melyet hajlama, hivatása meghatároz. Tökélyesedését leginkább és legjobban az eszmék azon körében folytatja, melyek életpályáját érintik. Ha az ember minden ol­dalú, bár általános ismeretei mellett, egy választott szakban kitűnik, elég ez arra nézve, hogy a folytonos tökélyesedés fela­datának megfeleljen. Nem szükséges, hogy valaki minden tudo­mányban, minden művészetben a tökély után törekedjék, mit egy ember el sem érhet, s legfeljebb felületes sokoldalúsággal fog birni, de kívántatik oly alapos képzettség, hogy a választott pályát betölthesse. „Alle müssen Liebhaber füralles, Jeder nmss Virtuos in einem Fach sein" mondja Herbart. De a tökély elér­hetése épen az általános fejlettségtől van feltételezve. Ha valamely egyént teljesen meghatározni kívánunk, ha egész valóját feltárni akarjuk, meghatározzuk először azt, mihen mint ember, másodszor, milyen mint szakember. Becsületes em­berből becsületes hivatalnok, becsületes mesterember lesz; a hazug ember, mindig az marad, bármilyen pályára lép stb. Már maga a tökélyesedés is feltételezi a szellem egyöntetű, egyete­mes, sokoldalú kifejlését, vagyis az emberré való nevelést. Minden szellemi tehetségnek meg van a maga rendeltetése, min­denkire kell tehát gondot fordítanunk; csak akkor, csak ily ne­velés mellett domborodik ki a bele oltott ember-eszme a maga nagyszerűségében; másrészt a tehetségek oly szoros kapcsolat­ban állanak egymással, hogy egyiknek elhanyagolása okvetlenül a többin is csorbát fog ejteni. Az emberré való nevelés az em­ber eszme rendeltetésszerű kifejtése. Rendeltetésszerű kifejtés, mert a gazságot is meglehet a gyermekkel szoktatni, már pedig ez az ember rendeltetésével ellenkezik. A fának természetében rejlik, hogy egyenesen nő, ugy hogy az alapra, melyen nő, mindig függélyesen áll, hogy a maga idejében virágzik, s jó, Ízletes gyümölcsöt hoz. De azért talán nincsenek görbe fák is? Vannak. A természet minden élő­lénynyel örökös harczot vív. Jön egy vihar s a fát kivetkőzteti egyenes alakjából, jön egy kis dér s ez ha mindjárt tönkre nem teszi is, de elcsúfítja, kevés viz miatt kiszárad, sok víz alámossa, szóval a kedvezőtlen körülmények miatt eredeti lényegét, esz­méjét nem valósithatja meg, vagy legalább nem ugy a hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom