Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

5 Szük terem nem engedi, hogy ezen rendszereket bővebben ismertessem, szorítkozni fogok egyedül arra, hogy saját álláspontomat körvonalazzam. Miuden eljárásnál háromra kell ügyelnünk, ezek pedig: a tárgy, aczélsazon mód, mely által a tárgy a czélt elérheti. A tárgyat ugy kell kezelnünk, hogy a czélt biztosan elérhessük; de ezt csak akkor tehetjük, ha a tárgyat tisztán ismerjük, ha a czél világosan áll előttünk, s ha végre kellő eszközökkel rendelkezünk. Hasonlóan a nevelésnek is vau tárgya, van czélja, s maga a nevelési eljárás a czél utáni törekvés. Hogy a tárgynak olyannak kell lenni, mely a czélt elérni képes, magától értetődik, miért is (végső elemeiben) a czél a tárgyban már foglaltatik, de fejletlenül. A beültetett alma magból almafa lesz, s ez ismét almát fog hozni, ha a körülmények olyanok, melyek fejlődését nem csak nem akadályozzák, hanem inkább elősegítik. A mag ennélfogva képességileg már magában foglalta a leendő almafát, s ennek gyümölcsét. Ugyanazt tapasztaljuk az embernél is: belüle is csak az válhatik, a mire rendeltetésénél fogva képes, czél ját, mely felé törekszik, képességileg magában birja s ha fejlődését a körülmények nem akadályozzák, ha észszerű vezetés által gyámolittatik, czélját el is éri. A nevelés tárgyát is, czélját is ugyanegyben leli: a növendékben, azon különbséggel, hogv tárgya a fejletlen ember, melyből czélját, a fejlett embert, fejlesztés által kell előhoznia. Ezen fejlesztés az ember kettős ismeretét követeli, azt, melylyel fejlődése minden fokozatára, s azt, mely fejlődése legmagasabb fokára vonatkozik. A nevelőnek tisztán kell ismernie az embert, annak rendeltetését, s ezt meghatározzák azon viszonyok, melyek közt életét folytatja. Ezen viszonyok két rés/.:e realis-ra és idealis-ra oszthatók, a mennyiben az embernél kétféle életet külömböztetünk meg, testi és szellemi életet. A testi élet által előhozatik az emberi test térben és időben, ezen élet tehát a szervezet fokonkinti fejlődésében nyilvánul. Ilyen életet él az állat is; de az ember önérzőleg, öntudólag s önakarólag is él, megismeri testi szervezetének czélját, törvényeit, s szabad akarata alapján végzi szabad cselekedeteit. Az emberi lelket egész pályafutá án eszmék vezérlik, az igaz, a szép s a jó eszméje, melyeket az állatnál hiába keresünk. S ebben nyilvánul az ember szel'emi élete. A testi élet és a szellemi élet együtt véve képezi a szorosan vett emberi életet, az első által a világ reális részével a természettel, a második által a világ ideális részével, az emberiséggel áll kapcsolatban, miudkettő által pedig terem-