Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1881

37 nak eléállását illetőleg még mindig csak puszta föltevésekre van utalva. A vad ember mondájától kezdve, melyszerint a föld az ő istenének tüzszentése által jött létre, egészen a nagy Buffon elméletéig, melyszerint a nagy rendszer bolygói csak töredék darabok, melyek valamely üstökösnek a nappal való összeütközése által dobattak szét a világtérbe, ugy a régi népek által mesélt, valamint a mai kori tudósok által feltalált világtámadási elméletek is valamennyien csak többé-kevésbbé elfogadható s többé-kevésbbé szellemes gyanitgatások." Annyi bizonyos, hogy a geologusok legnagyobb része, mintegy valónak tartja a földkeletkezésére vonatkozó hypothesisek közt a Kant által felállított, a Herschel által tovább fejlesztetett s a Laplace által is elfogadott bypothesist. Ezen hypothesis szerint azon világtért, melyben a naprendszer mostanában mozog, az előtt bizonyos kozmikus igen meleg és ritka anyag foglalta el. A tér, melyet napunk és csillagaink anyaga ily halmaz állapotban elfoglalt, igen nagy lehetett s a legtávolabbi bolygónk, a Neptun pályáján jóval tul ment. A számítás bebizonyította, hogy az akkori anyag sűrűségének kisebbnek kellett lennie, mint a mostani üstökösök ködfarkainak. Ezen kozmikus anyag, a világtérbe való folytonos meleg kisugárzás folytán hümérsékletéből veszíteni kezdett s evvel aránylag sűrűsödése is beállott. A sűrűsödés következménye a központban keletkező mag volt, mely mozgásnak indulván saját mozgását az őt körül vevő anyaggal is közié. A mily mérvben folytattatott az anyag sűrűsödése, azon mérvben gyorsabbodott az anyag forgása is, mig végre a gőztömeg óriási mozgása folytán széléről gyönyörű alakban váltak le karikák, melyek a tehetetlenség törvényénél fogva tovább mozogtak a világtérben s gömbbé alakulván, a mostani naprendszer bolygóit alkották meg. Ilyen folytonos elválások a gőztömegről megalkották a naprendszer mostani csillagait bolygónkkal, mely Mercurral utoljára született. A föld keletkezése e szerint a többi égi testek keletkezésével esik össze. Én azonban ezt teljesen mellőzöm, mivel én a földet már csak mint önmagára hagyottat veszem elő röviden, hogy az előbb feltett kérdésekre némileg megfelelhessek. Földünk, mint gőzgömb pályájába vetve, a folyton haladó kihűlés által izzó légnemű állapotból átment az izzó folyékonyba s ez alkalommal a vegyi erők már inkább jutottak érvényre; az elemek parányai, melyek azelőtt a nagy hőség miatt távol tartattak egymástól, lassankint kezdtek egymáshoz közeledni, s képződtek oly testek, melyek ily nagy hőfok mellett