Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1880

11 lesedik ki azon arányban, a milyenben az illető egyed a családi kör ós az élet egyéb körülményeiben értelmiségét, jellemét és tapasztalatát fejlesztve, érintkezésbe, viszonyba lép másokkal, kiknek mindegyikében szeretetre méltó testvért, rokont, barátot és embert észlel. A cosmopolitismus csak annyiban bir jogosultsággal, a mennyiben szeretetünket az egész emberiségre kiterjesztjük; a mennyiben felebaráti szeretetünk minden ember méltóságának becsülésére és javának előmozdítására czéloz. Az általános emberszeretet a különböző nemzetek és néptörzsek fölött egy szellemi kupolyát képez, mely alatt ők mindnyájan Isten képmásainak tekintvén magukat a szeretet lánczaival összeköttetnek mint szerető testvérek és Isten fiai. De az egyes embeicsekély ereje csak szükkörben fejtheti ki észrevehető haszonnal munkásságát. Bizonyos helyhez kell tehát működésűnket kötnünk, ha eredményt óhajtunk. „Az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. A nap temérdek égi testeket bevilágít; de a világ egyetem minden részeire még sem hat ki: így az ember ezrek ; söt milliók előtt jótékony napként világithat, de az egész emberi nemre jótékony hatást gyakorolni, az a nagyok leg nagyobbikának sem adatik. Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre csak igen keskeny kört tölthet el fényével; s ha egy helyről másikra hurczolják, sötétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóan boldogíthassuk. Minden, a mi szerfölött sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok kebelében ? Leonidás csak egy Spartáért, Regulns csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg." — Azon hely tehát, a hol működésűnket sikerrel hasznosíthatjuk, de hasznosítani tartozunk is, a haza. így válik az emberszeretet a polgári és társadalmi különös kötelékek tekintetbe vétele folytán hazaszeretetté, mely bennüket azon földhöz és néphez csatol, melynek jótéteményeit élvezzük s melyeket szeretettel tartozunk visszafizetni. A hazaszeretet nemcsak kiváltsága tehát, hanem kötelessége is az embernek, hisz ez által is magasan emelődik az oktalan állatok fölé. Azért joggal parancsolják az emberiség törvényhozói