Református főgimnázium, Debrecen, 1942

9 Példás kötelességtudása és lelkiismeretes munkája folytán már korán különböző feladatkörök ellátásával bízzák meg a felettes hatóságok. 1934 augusztus 1-től egyházi felsősége a Kollégium egyetemi internátusának, benne a tanárképzőintézetnek és a tápintézetnek a vezetését bízza rá. 1936 júniusában, a fenntartótestület a gimnázium helyettes igazgatójává választja meg, i937-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr a debreceni tankeriilet egy.ik magyar tanulmányi felügyelőjévé nevezi ki, az Országos Református Tanáregyesület pedig 1933-ban központi jegyzőjévé választja. Ilyen sokoldalú tevékenység közben éri az a megtiszteltetés, hogy az egyházi felsőségtől az 1941—12. tanévre szabadságol kap a kollégiumi tanárképzőintézet kifejlesztésére, 1942 szeptember 1-től kezdve pedig véglegesen a tanárképzőintézet igazgatójává választja meg a fenntartótestület. A nyugdíj intézeti ügyének késedelmes elintéződése miatt csak 1943 április 17-éii mondott le gimnáziumunkban viselt tanári állásáról, s ezzel a kelettel intézte hozzánk búcsúlevelét is. Az eddig felsorolt' száraz életrajzi adatokból is kitűnik, hogy milyen értéket veszített tanári testületünk dr. Péter Zoltán kartársunknak közülíink való eltávozásával. Ha pedig hozzávesszük, hogy határozott meggyőződésével, gerinces egyéniségével, önzetlen gondolkozásával református keresztyén nevelésünknek mennyi veszélyeztetett kérdését, hány tanári érdeket és testületi ügyet segített sikeresen elintézni, akkor még inkább fájlalhatjuk tanári karunkból való kiválását. Szomorúságunkat csak az a megnyugtató tudat enyhítheti, hogy voltaképpen nem hagy itt bennünket, hanem ugyanazon anyaintézet egy másik tagozatának, sőt most már az egész Kollégiumnak igazgatójaként itt dolgozik közöttünk, velünk együtt az egységes kollégiumi szellem megőrzéséért és a református keresztyén nevelésügy érdekeiért. Nehéz lenne részletesen felsorolni azokat a kiváló érdemeket, melyeket mint tudós oktató, tekintetét a legmagasabb örök értékek felé irányító nevelő, az ifjúsági önképzőköri munkát új alapokra fektető felügyelő tanár, megértő, testvériesen érző kartárs iskolánkban szerzett. Maradandó emléket hagyott hátra körünkben, s mi mindannyian biztosíthatjuk őt arról, hogy mindig ragaszkodó szeretettel fogunk visszagondolni tizenkét éven keresztül közölI iink való nagyértékű munkálkodására. Ványa János 1903 december 18-án született Biharon (Bihar vm.-ben). \ középiskolai tanulmányait a nagyszalontai gimnáziumban, a nagyváradi premontrei gimnáziumban és a nagyváradi román állami gimnázium magyar nyelvű tagozatában végezte, az 1916—17 — 1923—24. tanévekben. Főiskolai tanulmányokat a debreceni in. kir. Tisza István Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott 1924—28-ig a magyar-német nyelvi tanszakon. A Debreceni Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságtól 1930 április 30-án szerzett középiskolai tanári oklevelet. Első éves egyetemi hallgató korától kezdve tanulmányai végeztéig tagja volt a debreceni református Kollégium tanárképzőintézetének, mely intézmény két alkalommal is részesítette külföldi tanulmányi ösztöndíjban. Egyik alkalommal három hónapot töltött Bécsben, másik alkalommal két hónapot Grácban. Azóta német nyelvtudásának tökéletesítése végett még három ízben volt külföldi tanulmányúton saját költségén, éspedig Ausztriában kétízben 4 1 hónapig, egy alkalommal pedig Bsrlinben két hétig. 1928 szeptember havában lépett intézetünk szolgálatába óraadó tanári minőségben. 1929 szeptember 1-től 1937 október 27-ig helyettes tanárként működött, s e naptól kezdve eltávozása időpontjáig rendes tanárként tanított egyik magyar-német szakcsoportú tanszékünkön. Tanári szolgálata idején résztvett a középiskolai tanárok számára létesített katonai tanárálképző tanfolyamon és a Testnevelési Főiskolán tartott testnevelési tanfolyamon, s ennek következtében szaktárgyain kívül tanított hat évig testnevelést, katonai kiképzést, sőt három esztendőn angol nyelvet is iskolánkban. Mivel régi vágya volt neki, liogy Erdély egy részének visszacsatolása után valamelyik erdélyi református gimnáziumban taníthasson, elfogadta a sepsiszentgyörgyi református Szckely-Mikó Kollégium elöljáróságának meghívását, s így 1912 október 15-én megvált intézetünktől.