Református főgimnázium, Debrecen, 1941

7 irodalmi tevékenységéért. Kevés időt töltött ugyan iskolánkban, de itteni működése alatt állandóan továbbképezte magát, ismeretgyarapító tanulmányutakat tett Németországba, Franciaországba és Angliába, s ott szerzett tapasztalatait jó eredménnyel értékesítette gyakorlati tanításában. 1941 évi szeptember 15-i hatállyal mondott le itteni állásáról, mert a székelyudvarhelyi református gimnáziumhoz választották meg rendes tanárnak. Sajnálattal tölt el bennünket tőlünk való eltávozása, mert baráti érzésű kollégát és tehetséges törekvő fiatal pályatársat vesztettünk el benne. Gimnáziumunk egész tanári testülete szomorú érzések között válik meg a hűséges, kiváló tanároktól, szeretetreméltó kartársaktól : Dr. Molnár Páltól, Osváth Ödöntől és dr. Tóth Bélától. Őszinte szívből óhajtjuk, hogy az aktív szolgálattól visszavonuló kedves kollégánk és más intézethez került kartársaink ezután is tartsák fenn a baráti érintkezést tanári testületünkkel és szükségképpen mélyen érezzék hozzánk való tartozásukat. Mi biztosítjuk őket továbbra is legmelegebb és legőszintébb ragaszkodásunkról, emléküket örökre szívünkbe zárjuk, az eljövendő nyugalom csendes éveiben s új működési területükön nekik hosszú életet, friss testi, lelki erőt, egészséget kívánunk, és rájuk a jó Istennek gazdag áldását' kérjük. Kun Sándor. II. 1. Széchenyi tanítása. — Elhangzott az intézet évnyitó ünnepélyén. — T Széchenyi István, „a legnagyobb magyar" emlékének felidézését nemcsak születésének 150 éves évfordulója s a néki szentelt Széchenyi-év teszi időszerűvé : mély fajszeretetből és megingathatatlan erkölcsi igazságokból táplálkozó tanításai újból és újból megújuló fényű világítófáklyaként kell hogy lobogjanak minden idők magyarja előtt. De különösen időszerű Széchenyi alakját felidéznünk nekünk, munkába induló magyaroknak — ifjaknak és idősebbeknek egyaránt, — hogy így szelleme megacélozza erőnket, rugalmasabbá tegye izmainkat és megingathatatlanabbá elhatározásainkat, — mert Széchenyi életének és tanításának egyik legfőbb eredménye a munka moráljának megteremtése volt. A munka, a cselekvés vágya nem csupán ösztönös menekülés útja lelkiismereti vívódásai elől, nemcsak a múlttal szemben elfoglalt álláspontjának következménye, mely a tettektől mindig a mult egy darabjának letörését: a régi Magyarország helyébe egy új Magyarország felépítését várta, hanem a tökéletesedés hitével összekapcsolt vallásos meggyőződésének, világnézete legmélyebb erének