Református főgimnázium, Debrecen, 1941

5 vármegye) született régi református székely nemes családból. — A középiskola I—IV. osztályát a marosvásárhelyi, az V—VIII. osztályt pedig a szatmárnémeti református gimnáziumban végezte, s ez utóbbi intézetben 1901 június 27-én tett érettségi vizsgálatot. Felsőbb tanulmányait a kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatta, ahol 1907 január 26-án középiskolai tanári oklevelet szerzett a történelem- és földrajz szaktárgyakból. 1905 szeptemberében a debreceni református Kollégium gimnáziumához került helyettes tanárnak, mint dr. Szabó Márton helyettesítője, aki az 1905—1906. iskolai évet külföldi tanulmányúton töltötte. 1906 szeptemberétől kezdve a debreceni református Kollégium Nagykönyviárában dolgozott kezelő könyvtártiszti minőségben, s mint helyettes tanár 1910 szeptember'30-ig a gimnáziumban, 1910 október 1-től pedig 1912 júniusig a tanítóképzőintézetben is tanított. 1912 szeptember 1. hatállyal a tisztántúli református egyházkerület közgyűlése tizenkét pályázó közül őt választotta meg iskolánkhoz rendes tanárnak a Nagy Elek nyugalombavonulásával megüresedett történelem-földrajz szakcsoportú tanszékre. Székfoglaló értekezését 1913 február 22-én tartotta : ,,Az oligarchia és a jobbágyság első küzdelmeinek okai" címen. Tanársága első hónapjaiban szomorúan tapasztalta, hogy született debreceni fiúk szülővárosukat nem ismerik. Ezért osztályát Debrecennek és környékének minden irodalmi és történelmi nevezetességű helyére elvitte, s ezt minden esztendőben megismételte. Mini gimnáziumi tanár 1914-től 1937-ig az iskolai kirándulások szervezője és vezetője volt. A világháború előtt csak egy nagyobb kirándulást rendezhetett : 1914 április havában Budapest—ZágrábFiúméba. A világháború után több alkalommal is kirándultak tanítványaink az ő vezetése alatt Budapestre, Gödöllőre, Visegrádra, Egerbe, a Blikkbe, Miskolcra, Diósgyőrbe, a Mátrába, Dunántúlra, Tokajba, Szerencsre, Sárospatakra s a Hajdúság nagyobb községeibe. Hogy a szegénytanulók is résztvphessenek a nagyobb kirándulásokon, társadalmi gyűjtéseket indított, melyek mindig igen kedvező sikerrel jártak. A Szegény Tanulók Könyvtárának 1912-től 1938-ig tanára volt. A könyvtár állománya 1912-ben csak mintegy 800 darab tankönyvet számlált. A tanári testület engedélyével szedett használati díjból, Debrecenben és a vidéken lelkipásztorok és tanítók közreműködésével megindított gyűjtésből, közeli városokban rendezett diákbálok és előadások jövedelméből a könyvtárt annyira fellendítette, hogy állománya 8000-nél több tankönyvre növekedett, s így az intézet tanulóinak több, mint 80%-át lehetett tankönyvsegélyben részesíteni. 1922-ben a könyvtár kifejlesztése terén kifejtett buzgó munkásságáért az egyházkerületi közgyűléstől jegyzőkönyvi elismerést és dicséretet kapott. Szaktárgyainak eredményes tanítása mellett mint a tanári könyvtár kezelője, több éven keresztül mint a történelem-földrajz szertár őre és tanárkari jegyző hasznosította tehetségét és képzett-