Református főgimnázium, Debrecen, 1939

61 szervezőtestületi elnök, KIB-tag ; ifj. Vásáry István jogszigorló, ker. helyettes vezetőtiszt; Zöld László joghallgató. Kiscserkészvezetők : Nagy Géza, Ruszkay Endre és dr. Sinka Lajos gimn. tanárok; segédvezetők: Pelyvás Ferenczik István bölcsészettanhallgató, Erdős László és Kovács István gimnáziumi tanulók. Segédtisztek : Arday Aladár joghallgató, Galaczy Imre aks., Kovács Tibor aks., Kiss Imre bölcsészettanhallgató, Kövesdy Imre műegyetemi hallgató, Szűcs Géza orvostanhallgató, Tóth István orvostanhallgató, Újhelyi István közgazdász, Szathmáry Géza műegyetemi hallgató, Harmathy Ferenc, Hódv Béla, Kiss Károly, Radnóti László, Tamássy Jenő, Török Levente maturandusok, továbbá Jánossy Zoltán, Olasz Vilmos és Zsigó Károly gimn. tanulók. Az Isten különös kegyelméből Kárpátaljával megnövekedett, oly sok magyar vérrel áztatott hazánk ősi határán szállottunk táborba 1939 július 2-án. Táborhelyünk Uzsoktól északnyugati irányban az erdőludasi völgyben, fenyőerdő tövében terült el, a szekérúttól rohanó hegyi patak választotta el. Az állótábor 1939 július 2-től 18-ig tartott, a táborozó cserkészek létszáma a parancsnoksággal együtt 53 volt, ehhez járult az a 8 felvidéki (beregszászi, ungvári) magyarorosz cserkész, akit a csapat a tábor időtartamára cserkésztestvéri szeretettel látott vendégül. Ugyancsak Uzsokon (a gör kat. esperesi lakban) tanyáztak kiscserkészeink a cserkészekkel egyidőben. Táborozásunk harmadik napján gyönyörű kirándulást rendeztünk az uzsoki hágóra és a lengyelországi Siankiba. Útközben nem győztünk betelni a táj szépségeivel s a vasútvonal műszaki csodáival. Az uzsoki hágón felkerestük a világháborús katonai temetőt, ahol 6 magyar, 6 orosz tiszt és 351 magyar hős alussza örök álmát. Rövid ünnepélyt rögtönzött a csapat, melynek keretében a csapatparancsnok kegyelettel emlékezett meg a világháborúban itt harcoló magyar katonák dicsőségéről. Majd az emlékművön elhelyeztük a csapat által csokorba szedett mezei virágokat. Hrancsák János uzsoki gör. kat. esperes Rákóczy magyarorosz népének hűségéről emlékezett meg. Azután a magyar-lengyel határt átlépve gyalog átmentünk a fenyvesekkel szegélyezett Siankiba, ahol a magyar-lengyel barátság sok beszédes megnyilvánulásával találkoztunk. — A táborból az őrsök több félnapos kirándulást tettek a közelfekvő Erdőludasra és a környékbeli hegyekbe. Egésznapos portyázás keretében megmászta a csapat a gyönyörű kilátást nyújtó 1400 m. magas Osztrahórát. A hegy tetején hallhatták a fiúk a messzehangzó havasi kürt szavát. Július 19-én tábort bontottunk, és este útra keltünk Ungvár felé, melynek nevezetességeit a reggeli órákban a fiúk megtekintették. Még a nap folyamán elérkeztünk Huszt városába,