Református főgimnázium, Debrecen, 1938
8 a tudományszeretetet, az emberszeretetet, az állhatatosságot stb. Különösen ebben, a Kölcseyt annyira jellemző állhatatosságban látom én a Kollégium egy újabb hatását benne. Jellemének sziklaszilárddá való kifejlődésében — a természetes adottságokon kívül — én mindenekelőtt azt a lelki hatást látom, amelyet a Kollégium megalkuvásokat nem ismerő, egyenes és puritán lelkivilágában tett magáévá Kölcsey. Ez a jellemszilárdsága volt az oka, hogy nem hajlott meg — általa pedig nagyon szeretett — vármegyéje akarata előtt sem, amidőn az a lelkiismeretével ellenkező felfogást akart ráerőszakolni az országgyűlés úrbéri vitájában, hanem inkább lemondott országgyűlési követi tisztéről. Ez, a lelkiismerete ellenére senki előtt meg nem hajlás és meg nem alkuvás — ha más nem, de ez biztosan — debreceni örökség Kölcsey lelkében. 4. A végére hagytam azt, ami Kölcseyben a legfontosabbj s ez az, hogy Kölcsey a magyar nyelv és irodalom vezérei közé küzdötte fel magát. Én ebben szintén a Kollégium hatását látom. Azt, hogy Kölcsey Kazinczyval és Révaival együtt az első sorban áll irodalmunkban, szintén a Kollégiumnak köszönhette. Természetesen nem a szó mindennapi értelmében, mert hiszen elképzelni is alig lehet nagyobb ellentétet, mint ami közte és Debrecen közt volt s amelynél talán csak Csokonai és Debrecen közti ellentét volt nagyobb és tragikusabb. De én nagyon jól el tudom képzelni a dolgot úgy, hogy Kölcsey bizonyos lelki adottsággal jött már a Kollégiumba, amely a nyelv, irodalom és költészet kérdéseiben egészen ellentétes érdeklődésű volt, mint amit a Kollégium képviselt. A Kölcsey lelkében élő teljesen más felfogás, az újnak, a haladásnak a szeretete s a Kollégium merev tradicionalizmusa összeütköztek benne. Az átlagemberben az ilyen összeütközés megöli a kedvet, hajlamot, lelkesedést, sőt még a tehetséget is, mert kívülről nem kap táplálékot és biztatást. De a szellemóriásokra —- mert Kölcsey az volt — éppen az ellenkezője áll. Minél jobban igyekeznek a kívülről jövő liatások elnyomni benne azt, ami lelkében izzik, annál nagyobb lánggal lobog az odabenn, mert isteni szikra az, amely odabenn él, s nem emberi erő, vagy gondolkodás plántálta azt oda. Michel Angelot széklábat faragni, Luthert pedig kazánt fűteni nem lehet megtanítani soha, mert számukra a matéria fölött és mögött mindig ott van a szellem, a lélek, amely örök s amely eget kér magának. Debrecen ellenállása és rideg gúnyja talán még csak fokozták lelkében azt a lobogást, amelyet a Géniusz, Isten lelke gyújtott meg szívében. így tudom én meglátni Kölcseyben, aki költő, szónok, kritikus, esztétikus, műfordító, nyelvújító és államférfi is volt egyszerre : a debreceni diákot és benne a debreceni Kollégium hatását. *
