Református főgimnázium, Debrecen, 1938

52 lilába öltözött. Ahogy emelkedünk, kasztos, szakadékos lesz az átmente. Bükk és mogyoróbokor borítja a hegyoldalt, s fentebb egy-egy kiálló sziklán a fenyő is megkapaszkodik. Pelsőcnél elhagyjuk a Sajó-völgyét, és elkanyarodunk folytonos emelkedéssel az aggteleki barlang kecsői bejárata felé. Elérkezik a délután, mikor belépünk a barlang kapuján. Ki hinné kívülről, hogy ez az erdős, sziklás mészkőhegyhát, mely külsőleg épp olyan, mint a többi, milyen szépségeket rejt magában. Hideg, nyírkos levegő csap meg bennünket, s egyszerre csak elénktárul ragyogó pompában az első kivilágított rész. Csupa szín, csupa csillogás! A gyarló emberi értelem oltárnak, bambusznádnak, csókolódzó galamboknak, gyémántoltárnak stb. nevezte el az egyes cseppkőképződmény-részleteket, de ezek a nevek mitsem fejeznek ki a valóság tündöklő élményéből. Itt-ott denevérek szárnyas kísértetekként suhannak el fejünk felett, s mi magunk is olyanok vagyunk, mint alviláglakó árnyak, mikor csapatonként csónakoznak át bennünket a Styx-folyón. Barlangi élményeinket a hely tündériességén kívül még növelte egy szokatlan és sok derűt keltő jelenség. Benttartózkodásunk idején iszonyú eső keletkezett. A barlangi folyó is megáradt, csak nagy óvatossággal tudtak bennünket visszahozni a vezetők. De volt olyan hely, ahol a csónak nem járhatott, a víz azonban bokáig vagy térdig ért; itt a vezetők egyenként háton hozták át a kb. nyolcvan főt számláló társaságot, s ez rendkívül sok hahotára és tapsra nyújtott alkalmat az átkeltek folyton szaporodó seregében. Sűrű esőhullás közben magas erdős hegyhátak pompás panorámája között érkeztünk Rozsnyóra : ,,A koldus kalapjába ejtett krajcár", ahogy Petőfi kifejezi. Felhő ült a Pozsálló hátán, s a Drázus vad harsogással hozta le a hegyipatakok hűs vizét. A város remek fekvése, kicsiny léttére is kellemes városiassága, tiszta magyaros mivolta szépséggel és nyugalommal töltött el bennünket. Rozsnyó a történeti és természeti szépség és gazdagság ölelkezése. Közepén, mint a történelem őrszeme, az 1643-ban emelt Rákóczi-őrtorony áll. Ettől nem messze a XVIII. századi eredetű városháza nagytermében Packa Ferencnek „Attila halála" c. szép festményével. A különféle stílusú korok bélyegét magán viselő püspöki székesegyház legértékesebb kincse egy 1513-ból való gyönyörű olajfestmény, mely háttérben a rozsnyói tájat s a vasbányászat egyes mozzanatait örökíti meg, felbecsülhetetlen kultúrértékkel. Az állami vasbányában a vasérc kibányászásától szállításra kész feldolgozásáig végigszemléltünk mindent. A bányától északra húzódik a gyönyörű vidéket kettészelő szlovák határ. Következő útunk Krasznahorkára vezetett. A történeti