Református főgimnázium, Debrecen, 1938

12 Kölcsey eszményisége veleszületett lelkialkatából és klaszszikus tanulmányaiból következik, racionalista mivolta a korszellem adaléka, félig-meddig korabeli divat. Racionalizmus és idealizmus egy lélekben csak nagy ellentéteket vethet fel, össze nem egyeztethető. Ezért éri nagy kiábrándulás mindig olyan ügyeknél, ami gyakorlati megvalósítást kíván, mert nem tudja összeegyeztetni a valóságot az eszménnyel, az észbeli megfontolás mindig távoljár az elképzeléstől. Viszont ez képesíti kritikai meglátásokra, amikor az esetlegest törvényekhez kell mérnie. Ez az idealista-racionalista kettősség magyarázza meg előttünk a vallásügyről elfoglalt álláspontja és a protestantizmusról vallott felfogása közötti különbséget. Kölcsey szellemi fejlődésére már itt Debrecenben rendkívüli hatással volt a francia racionalista Bayle-nek szótára. Ez a szótár az ismereteket teljesen racionalista modorban közölte, és éppen a vallásról többek között azt tanította, hogy ész és vallás egymással összeegyeztethetetlenek. így ítélkezik Kölcsey is. Mint romantikus hajlamú ember, a vallást az érzület dolgának tekintette. A hitben az észnek nincs megfontoló szerepe.

4 Kölcsey munkálkodása a nemzet minden egyes tagjáért és egészéért, a nemzettestért kétféle módon nyilatkozik meg. Odaadással vesz részt minden munkában, ami a nemzet jövőjét szolgálja, de a legerősebb bírálattal kísér minden olyan jelenséget, ami belátása szerint hátráltatja a magyarság előhaladását. Néha nem elégszik meg a bírálattal, hanem kárhoztat, gúnyol, sőt kétségbeesik. Közpályán való forgolódásának ideje, amit a vármegyei életben és az országgyűlési követi mivoltában töltött, a szomorú megpróbáltatások és a keserű kiábrándulások ideje volt számára, de vállalt minden keserűséget, míg csak a nemzet jövőjéért való munkálkodás a haladás szellemében biztosítottnak látszott. Csak akkor vonult vissza, amikor konzervatív felfogású követi megbízói és haladó szellemű felfogása között az ellentétek kibékíthetetlenül kicsúcsosodtak. Mindaz, amit a magyarságért tett, ha még írói alkotásait nem is számítjuk, igazán „férfi munka" volt. Nem hiába ünnepelték meg az ifjak követi megbízatásáról való lemondását, és nem hiába ünnepelte az országgyűlés szünettel e kiemelkedő és tiszteletet kivívott tagjának távozását. Szomorú volt számára, hogy el kellett hagynia az országgyűlést, de nem volt más választása, mert nem tudta tovább képviselni megyéjét, minthogy a szatmári konzervatív körök maradi szellemében való megnyilatkozását kívántak tőle. Pedig milyen elszánással, odaadással indult el az országgyűlésre ! De mindjárt felrémlenek kétségei is, hogy tudhat-e eléggé használni hazájának? Lesz-e elég ereje? Nem tántorodik-e el elvhűségétől a kísértések és tárgyalások forgatagában? A kitartásért Isten segítségét kéri.

5 4 K. F. M. M. Y. 46. 1. 5 K. F. M. M. VII. k.