Református főgimnázium, Debrecen, 1937

I. A 400 éves Kollégium. (Az Arany János Önképzőkör ünnepélyén 1937 december 4-én elmondott ünnepi beszéd.) A jelen jubileumi ünnepély alkalmából átveszem a török kikiáltók szerepét, kik karcsú minaretek ormairól szokták imára szólítni a hívőket, s ez emelt helyről én is istentiszteletre hívom Önöket. Az időmutató gyorsan pereg. Még néhány hónap s aztán ráírhatjuk Kollégiumunk homlokára : Dicsőségesen átélt négyszáz évet. Hogy az Űr kegyelméből mennyi van még számára fenntartva, ki tudná megmondani? De éppen azért idézzük a multat, hogy átmentsük örökségéből a lelki fundamentumot a jövendőnek. Hát csakugyan megérdemli-e ez a mult, hogy elfogódott szívvel istentiszteletnek nevezzük? Egy középkori Ferences-zárda helyén ezelőtt négyszáz esztendővel egyszerre csak megszólalt a Biblia magyarul és felcsendült az Istent dicsőítő zsoltár, s azóta nincsen többé vége. Méliusz reformátori hite, Félegyházi Tamás magyar Újszövetsége és Gönczi György Istenes énekei táplálták ez isten dicséretet, melynek igéi és felséges melódiái az egek magasságába emelték a lelkeket. A régi világ összetört romjai felett felragyogott a reformáció napja, a megreformált hitnek pedig szülötte, csillaga, fénylő koronája lett a Schola Debrecina. A város és a Kollégium életében ez volt a hősiség kora. Behunyom szemeimet s megpróbálom elképzelni, hogy milyen lehetett e hősi kor Debrecenben. Sajnos, egykorú ábrázolat nem támogatja képzelgésemet, mert Debrecenről régi látképek nem maradtak fenn. De vannak a térképnél sokkal örvendetesebb adatok. Ezekből megállapítható, hogy a XVI. századi- Debrecen a hősi lélek városa volt. Külsejében talán jelentéktelen, de belső erő, szellemi élénkség tekintetében annál jelentősebb. Adatokra hivatkozunk. Pontos statisztika szól róla, hogy a könyvnyomtatás feltalálása óta a XVI. század végéig magyarnyelvű könyv az egész világon megjelent összesen 371. E 371 műből 101, tehát majdnem egyharmadrész Debrecenben látott napvilágot. Azt jelenti ez, hogy a reformációval és a refor-