Református főgimnázium, Debrecen, 1933

6 bámulatunkat. Aki magas és előkelő pozíciókban mindig szerényen félreáll és nem könyököli magát minden poklokon keresztül az élre, aki halkan jár-kél és jelenik meg mindenütt és hangossá a szava sohasem erősödik, aki kicsiben és nagyban mindig tiszta kézzel dolgozott és hófehér tógáján nincs egy leheletnyi árnyékosodás sem, aki őszinte és szókimondó tudott lenni bán ló él és célzat nélkül, akinek ajtaján és szívén nem kopogtatott kérésével soha senki, sem diák, sem kartárs, hiába : a legkényesebb igényű és mértékű becsületnek a szó legnemesebb értelmében a vezető lovagja. A krisztusi eszmények, az evangéliumi igazságok értelmében élni törekvő férfi : igaz és alázatos, szerény és utolsóság által első, munkás és hűséges, önfeláldozó és igénytelen. Egy valóságos „vir integer vitae scelerisque purus", kinek élete integritását, kerek egységét és összhangzatos teljességét megadja a munka és a becsület erénye. Sajnos, szegények vagyunk mindenben, csak szeretetben lehetünk gazdagok. Ezt adjuk belsőleg a mi öreg Mesterünknek kiapadhatatlan bőségben és külső jelül bensőséges ragaszkodásunknak viszont ezt a képet. De idézem hozzá mindjárt Tacitus szavait (Agr. 46.): ,,. .formamque ac figurám animi magis, quam corporis complectemur, non quia intercedendum putem imaginibus, quae marmore aut aere finguntur, sed, ut vultus hominum, ita simulacra vultus imbecilla ac mortalia sunt ; forma mentis aeterna, quam tenere et exprimere non per alienam materiam et artem, sed tuis ipse moribus possis", ami magyarul így hangzik : „inkább lelkének, mint testének alakját és képét fogjuk keblünkre ölelni, nem mintha ellenezni akarnám a képmásokat, amelyeket márványból vagy ércből alkotnak, de valamint az emberek külsője,úgy e külsőnek a képei is gyarlók és műlandók ; ellenben a szellem alakja örök, melyet nem valamely idegen anyag és művészet, hanem saját erkölcseink által tarthatunk meg és fejezhetünk ki". (Csiky.) Igen, mi is ezt a lelki formát, ezt a szellemi örökséget, amit Karai Sándor megjelenített és nekünk átadott, kívánjuk becsülettel, szeretettel, hűséggel megőrizni. Azt gondolom, ez lesz a legméltóbb hálánk ő vele szemben. És kívánjuk neki mindnyájan egy szívvellélekkel, hogy az Isten kegyelme adjon neki még sok-sok időt e szeretetünk és hálánk tapasztalására és megérezhetésére." Ezután dr. Varga Zsigmond, az egyetem rektora és dr. Kállay Kálmán, lelkészképzőintézeti igazgató mondottak üdvözlő beszédet. Végül az ünnepelt Karai Sándor a következő beszéddel válaszolt: „Hálás szívvel köszönöm ezt a nagy megtiszteltetést, amelyben engem részesíteni méltóztattak. Hogy a bibliai kort törékeny testtel is megértem, ez nem egyéni érdem, hanem szülei örökség, tehát Istennek áldása ; Istennek adománya az