Református főgimnázium, Debrecen, 1933

31 nyitotta meg hosszabb beszéddel, utána dr. vitéz Roricsik Jenő főtitkár felolvasta a következő évi jelentését : „Szövetségünk hatodik évi munkásságáról kell beszámolnunk. Hat hosszú és nehéz év van a hátunk mögött, amely idő alatt nagy megfeszítésekkel tudtunk eleget tenni alapszabályszerű kötelességeinknek, ennek az okát nemcsak.gyarlóságunkban kell keresni, hanem az egész társadalomra ránehezedő súlyos anyagi válságban s abban, hogy szövetségünk nemes céljait nagyon sokan nem akarják elismerni azok közül, akik a megalakuláskor tagfelvételre jelentkeztek. — Gombamódra elszaporodtak az országban az egyesületek, amelyek hangzatos jelszavak mellett tulajdonképpen egyes emberek anyagi, erkölcsi vagy politikai céljainak megvalósítását segítik elő, de a köznek nem sokat használnak. Ezek az egyesületek néhány évi működés után, amikor az egyének saját céljaikat az egyesületek hátán előrehaladva elérték, — meg is szoktak szűnni, mert már nincs tovább szükség reájuk egyéni célok elérése végett. A mi szövetségünk nem egyéni célok elérésére alakult, itt a szövetséget intézőknek nincsenek egyéni vágyaik, amelyek elérésére a szövetséget használják fel, ez nem is férne össze a Kollégium ősi szellemével s a szövetség maga vetné ki magából azt a tagot, aki ilyesmire még gondolni is merne, — ez az előnye a mi szövetségünknek a többi egyesületek felett s ez teszi lehetővé azt, hogy a mai súlyos anyagi viszonyok között is fent fogunk maradni s eredményes működést tudunk is kifejteni. A jövőbe vetett szilárd bizalom meg fogja óvni szövetségünket a megrázkódtatásoktól, de kell, hogy minden tagunk átérezze a szövetség magasztos hivatását s eleget tegyen a szövetséggel szemben vállalt kötelezettségeinek is. Az elmúlt évben is legfontosabb kötelességünknek tartottuk a szegénysorsú diákok neveltetését, erre a célra 1400 pengőt fordítottunk s bármennyire is siralmasnak látszik jelenleg anyagi helyzetünk, a segélyezésnek ezt a mérvét 20%-os csökkentéssel a jövőben is fenn kell tartanunk minden körülmények között. Ez alkalommal is nagyobb segélyeket adtunk, olyanokat, amelyből a segélyezetteknek a tandíjuk, bentlakási és tápintézeti díjuk kitelt, nézetünk szerint sokkal többet használtunk így, mintha 10—20 pengős segélyeket adtunk volna. A segélyezettek a következők voltak : Seri István VIII., Orbán László VII. o. gimn. tanulónak egyenként 300—300 P ; Nyikos Zsigmond, Oroszlán László V. o. gimn., Nagy Károly és Nagy Ferenc V. o. tanítóképzőintézeti tanulóknak egyenként 200—200 P. A Kollégiumra, a Kollégium diákjaira és tanáraira vonatkozó emlékek, anekdoták, jellemképek összegyűjtését továbbfoly-