Református főgimnázium, Debrecen, 1932

I. Iskolánk múltja. Keletkezési évéül 1549-et vehetjük. Ekkor alakult át a reformáció iskolájává a város középkori triviális intézetéből. Első rektora Dézsi András 1549—1552. Az iskolát hosszú ideig a város tartotta fenn, azután a debreceni református egyházzal együttesen ápolta és kormányozta. Az iskolai törvényeknek aláírt, a mai gimn. hetedik osztályú és azon felül levő tanulók névsora 1588-tól kezdődőleg van meg, szakadatlan egymásutánban, a kollégium könyvtárában. Az első fennmaradt iskolai törvény az 1657-ik évből való. A gimnázium (I—VI. o.) növendékeiről 1816-tól kezdtek évenként rendszeres katalógusokat vezetni. Ezek szerint a rendes tanulók száma 1816-tól bezárólag 1931—32-ig 66,248. Hogy 1816 előtt mennyi lehetett az alsóbb osztályú tanulók száma, arról névsor hiányában, csak egves följegyzések nyújtanak koronként tájékoztatást. ígv 1771-ben a gimn. hat osztályába 1137, 1794-ben 1351, 1904-ben pedig 1025 tanuló járt. A hatosztályú gimnáziumban a rector scholae vezetése alatt segédtanítók (collaboratorok), később ú. n. köztanítók (publicus praeceptorok) tanítottak egészen 1853-ig, amikor az iskola az Entwurf kívánalma szerint nyolcosztályú lett rendes tanárokkal. Első igazgatója Kovács Pál. Előzőleg már a XVIII. század végén a tiszántúli református egyházkerület vette gondjaiba s azóta mindmáig ez a fenntartóés kormányzó-testülete. Az első érettségi vizsgálat az 1853— 1854. tanév végén tartatott az intézetben. 1861-től 1873-ig újra hatosztályú az iskola. Ekkor fejlesztetett ismét nyolcosztályú főgimnáziummá. A folyó tanévben az igazgatón kívül 20 rendes, 8 helyettes, 2 óraadó tanárral és 17 osztállyal (I. és II. o.-ban a), b), c) szakasz, a VI. o.-ban csak 1 szakasz, a többi osztályban a) és b) szakasz) működött. 1913-ig a régi kollégium épületében volt elhelyezve, attól kezdve egy díszes, külön új épületben foglal helyet, mely mintaszerű berendezésével és felszerelésével méltán egyik ékessége és büszkesége a hazai kulturális intézeteknek. Sok hírneves tanára közül a következőket említjük fel : Szegedi Gergely (1559), Félegyházi Tamás (1568—70), Szilvású]'falvi Imre (1596—1599), Alvinczi Péter (1601—1603), Milotai