Református főgimnázium, Debrecen, 1931

15 De az édenkertnek nemcsak áldásai vannak, hanem átkai is : a lángelmék sokszor közveszélyes képességekben jelentkeznek, nem a mennyország felé ívelnek, hanem a pokolba sűlyesztenek és sűlyednek. Ha ezeket idejében felismeri a nevelés munkája, akkor itt a legerőszakosabb beavatkozás is indokolt a visszafejlesztésre, az érvényesűlhetésnek a meggátlására vonatkozólag. Ilyenkor a ,,vis educandi", ha egyáltalán tehet valamit, a maga hatalmával millióknak, egész népeknek az üdvét szolgálhatja. A Taygetos bérce és a Tarpeii szikla az ókorban kegyetlenül oldotta meg a testi nyomorékok ügyét, de a lelki aberratióknak fiók-lucifereit ha nem is kívánjuk ezen módon ártalmatlanná tenni, azonban szükséges volna kicsiny koruktól kezdve életfogytiglani szanatóriumokba zárni. XX. Mondanivalóinknak ezzel a végére is jutottunk. Iparkodtunk rámutatni arra, hogy az egyéniség kinevelésének általában szigorú határai és korlátai vannak, melyeket átlépni és ledöntögetni egyaránt veszedelmes az egyénre és a társadalomra, családra és fajra nézve. Pedig ma a köznevelés határozottan abba az irányba tört előre és fejlődik tovább, amely nálunk is, másutt is az individuumok korláttalan kineveléséhez vezet. Meg is van az eredmény. Hiszen filozófusok és pedagógusok, művészek és tudósok, politikusok és egyházatyák egyre többen és mindig hangosabban hirdetik, hogy a kultúra válságba jutott, sűlyedés és züllés mutatkozik erre is, arra is, mintha csak a végső pusztúlás réme fenyegetőznék a látóhatár szélén. Lehet, hogy ez a panasz túlzott és ez a sötétenlátás pesszimista megtévedés. Azonban legfeljebb a méretek megnagyításában lehet hiba, mert maga a lényeg, ha kisebb keretek közt is, de igaz. Éppen ennek a megromlásnak, mely a közművelődést szerteszét ma elfogta és megüli, próbáltunk az okára, szinte végső nyomokig kipuhatolt eredetére rámutatni. Helyesek voltak-e megállapításaink, azt csak a jövő további alakulása fogja eldönteni. Nekünk erős meggyőződésünk, hogy a vázolt népélet- és néplélektani jelenségek ennek a felvetett problémának azt a pontját jelzik és rögzítették meg, amin az egész kérdés valóban megfordul : vagyis itt van csakugyan a „cardo rei". A hegyrendszerek hasonlatán kezdtük : a Teremtő világában a hegyek tövükkel lefelé, csúcsukkal felfelé állanak ; de a mai emberek országában megbomlott az isteni rend, úgyhogy hegyükkel lefelé fordúltak vagy oldalukra össze-vissza dültekborúltak a hegyek. Mintha látomások játszanának velünk, megdörzsöljük káprázatokat látó szemünket. Vagy tán megszűnt a három dimmenziós szemlélet is és az új világnézetbe mi,