Református főgimnázium, Debrecen, 1928
8 légiummal kapcsolatos Szilágyi M ih ály-n evelő in tézeth en 14 gimnáziumi tanuló nyert díjtalanul teljes ellátást. És ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos föltételekhez kötötten nagyszámú alapítványok vártak kiegészítésre, melyek egykor szintén megnyíltak és a tanulók segélyezésére állottak volna. A kiegészítésre váró alapok nagyságát mutatja az 1914-ben feltüntetett érték, mely ekkor az ingatlanokon és értékpapirokon kívül tőkében és készpénzben 1.636,356 K 75 fillért tett ki. Ennek jelentékeny része ugyan a közszükségleti pénztárt illette, de nem csekély összeg növelte volna a tanulók ösztöndíjalapját is. Kollégiumunk előtt ilyenmódon közel négyszázesztendős fennállása után kedvező anyagi előföltételek birtokában, ezernél többre menő múzsasereg nagj^arányú segélyezésével, tanszékeinek is folytonos gyarapításával és egy kiterjedt modern internátus tervezgetésével a jövőnek nagyszerű perspektívája nyilt meg, amikor egyszerre bekövetkezett a katasztrófa. A rettentő veszteség, gyász és szenny, mely a háború, forradalmak és megszállások folytán elárasztotta és megbénította szétdarabolt, szerencsétlen hazánkat, a kollégiumot is megfosztotta anyagi erőforrásaitól. Mindaz a vagyona jóformán semmivé lett, ami nem ingatlanokba volt fektetve. Közszükségleti pénztárának 4 millió 566 ezer 823 arany korona tőkebetétéből és készpénzéből 150 ezer korona, tehát 1/ 3 0-ad része maradt meg. Ugyanilyen sors érte a tápintézeti pénztár és az ösztöndíjalapítványok tőkebetéteit is. Főként ez utóbbi szenvedett teljes veszteséget, mivel csaknem egészen tőkepénzből állott. 141 ösztöndíj alapítványnak végképen kiapadt segítő és éltető forrása és sok ezer aranykoronára menő összege manapság együttesen 322 pengővel, tehát nullával szerepel a kollégium vagyonában ; 1924-ben megszűnt segítsége. A kiegészítésre váró ösztöndíjalapítványok pénztőkéi is megsemmisültek. A tápintézeti alapok pénztára lecsökkent 134 ezer pengőre s a konviktus csak úgy tudott erőhöz jutni és csak úgy folytathatja ma is áldásos működését, hogy az ezer bajjal és állandó deficittel küzdő közszükségleti pénztár a tiszadadai földbirtok jövedelméből évenként 550 mm. búza egyenértékének 50%-át adja neki segélyül. Ebben a nehéz segítségben jött a vergődő kollégium segítségére a Baltazár—amerikai-alapítvány, mely a tanulóifjúság fölsegélésére éppen abban az esztendőben nyilt meg (1923), amikor a régi ösztöndíj alapítványok elértéktelenedve megszűntek nemes hivatásukat teljesíteni. A sülyedő hajó mentőhorgonya, egyszersmind biztató csillaga, a veszélyben pedig példaadó bátorság és áldozatkészség ténye volt ez az alapítvány s ezért mondható korszakos jelentőségűnek. Főtiszteletű Püspök urunk két ízben (1922 és 1924—25-ben) járt kint
